Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955
1954. november 10., III. tanácsülés - Elnöki bejelentések
előző két évi. Egyébként megfelelő papíranyag a jövőre is rendelkezésünkre áll, igy külön anyagi megterhelést nem jelentene, csak kötési dijat. 4./Az osztálynapló vezetése rendkívül bonyolult; a diagno- sist, amivel a beteget kiirjuk, az osztályos főorvosnak /tanársegédnek/ kellene a könyvbe bevezetni és aláirni. A beteg gyógykezelésére vonatkozó adatok, beavatkozások,műtét stb. bevezetése az osztályos orvos feladata lenne, a kimenő- szám beirása az osztályos nővérre vár, az elóirás szerint. Tekintve a klinika különféle osztályait, ahol több osztály- vezető tanársegéd, gyakompk, osztályvezető nővér működik, a napló előirás szerinti vezetése véleményünk szerint nem lehetne zavartalan. - Különféle osztályokkal működő, felnőtt betegek elhelyezésére szolgáló közkórházakban egy-egy osztályon az osztálynapló vezetése megoldható, mivel az osztálynak 1 főorvos, 1 aloirvosa stb. van, ill. többszáz beteggel dolgozó nagy intézetben ezt helyesnek is látjuk. A klinika azért nem kimenőszám szerint rakja el a kórlapokat, mert igy a kórlapok könnyebben kezelhetők. Csak a betegek elhelyezését feltüntető Index-be beirt felvételi szám alapján is könnyen megtalálhatók a kórlapok. Ha a kimenőszám szerint csoport ősitjuk'a kórlapokat, a nyilvántartáshoz még egy index vezetése szükséges. Ettől eltekintve nem volna megvalósítható a klinika azon régi álláspontja, hogy súlyponti kérdésként szereplő egyes betegségek /igy cong.vitium,polyarthritis,scarlatina,idegbeteg- ságek,diabetes,atrophia stb./ kórlapjait külön-külön kezeljük. - Amennyiben a kórlapok rendszeres bekötésére hitelfedezet lesz, akórlapok beköthetése esetén rátérhetünk az előirásos kórlapkezelésre, de a beteganyag tudományos feldolgozása szempontjából a jelenlegi k&zalési mód alkalmasabb. Egyébként a kimenőszámokat rendszeresen vezetjük a betegfelvételi könyvben é3 azokkal minden kórlapot ellátunk.” ■*r Hayna1: helytelennek tartja az uj rendszerű osztálynaplót. Ha kimenő szám szerint raktározzák a kórlapokat, akkor ha valaki témával foglalkozik a megfelelő kórtörténetek összekeresése nagy munkát jelent. Éppen ezért kérte annak engedélyezését, hogy a régi módszer szerint dolgozzanak. A kórtörténetek bekötésének vannak előnyei, de hátrányai is. £lőnye, ho0y nem vész el a kortörténet, hátránya, hogy nem lehet egyszerre több téma szerint csoportositani a kórtörténeteket. Saját klinikájára vonatkozóan vollöc valóban hibák, mert az egyes kórtörténeteket a tanársegédek látták el számmal és igy előfordult tévedésből, hogy ugyanazt a. számot két kórtörténet is megkapta. Ezt kijavították al- számok segitségével és most megbizott tisztivselő látja el a számozást, tehát ilyen hibák nem fordulhatnak elő. Petényi : egyes klinikákon talán meg lehet csinálni a kórlapok bekötését, azonban számos más klinikán a különböző alakú, minőségű kórlapokat nem lehet egybekötni. Többször visszatérő betegek kórlapjának kezelését megnehezíti a be- kötés. Ahol tehát meg lehet oldani a bekötést, ott helyes, ' de nem mindenütt lehet megvalósítani. Dékán azért tűzte ki ezt a kérdést napirendre, mert klini- kus professzoroknak nem kell hangsúlyozni, hogy milyen óriási értéket képviselnek a kórlapok, tudományos anyag évtizedekre visszamenőlég. Maguk is nagy gonddal kezelik és
