Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954

1954. június 8., VIII. tanácsülés - Az ápolónőképző tanfolyam tapasztalatai

Tóth: nem kívánja kiegészíteni.

Dekán : kéri a hozzászólásokat.

Babies : a jelentésben elmondottak elég szomorú képet festenek az ápolónőképzésről. Egyik tanársegédje egész éven át figyelemmel kisérte ezt a kérdést. Megállapítható volt, hogy a jegyzethiány végig fennállt. -‘•ovábbá az ápolónőknek sem szakmai, sem általános műveltségi foka nem éri el azt a nivőt, ami elvárható volna. Ebből következik a második probléma, hogy a tanfolyam anyaga általános tudásukat és müveltéjsgüket messze túlhaladja: pl. a pavlovi részben olyan kérdések vannak, amiket képtelenek megtanulni, sőt vannak benne kérdések, amik még orvosoknak is nehéz. A csökkent érdeklődés oka, hogy olyan tárgyakat is oktattak, ami szakmájukhoz nem tartozik, pl# járványstatisztikával is foglalkoztak, ami az ápolónőket nem érdekli. Véleménye szerint szakosítva és,kötelezően kellene az ápolónőket tanitani. A mostani helyzetben úgy piéz ki, hogyha a vizsgát megtartják, abból csak botrány lesz.^ovábbá a jegyezetekben tárgyi hibák is vannak.

Miniszter: a beszámolóban a jegyzethiányra hivatkoznak, késő Vb viszont az van benne, hogy bár jegyzet volt/mégis lemorzsolódtak. Egyetért abban, hogy az ápolónő képzés túlságosan elvont volt az élettől, a gyakorlattól. A túlságosan elméleti vonatkozású anyagot a 6-8 általános iskolával rendelkező ápolónők képtelenek megtanulni és ebből semmi jó sem származik.

Az egyetemnek lenne a feladata ezt a kérdést szintén kézbevenni. Ápolónők részére könyvet inni nehéz, de ha azt akarják, hogy jólképzett ápolónők legyenek, akkor ezeket megfelelő tankönvvel el kell látni. A középkáder oktatás kérdését nem csak abban látja ^megoldottnak, hogy van-e jégyzet, hanem az egész oktatás kérdésének reformját kézbe kell venni és itt feltétbnül tudna az egyetem is segíteni avval, hogy megfelelő könyvekkel lássák el az ápolónőket. Második lépés, hogy az óriási mennyiségű.különböző tanfolyamokat, mintegy 27-28 tah- folyamot le kell csökkenteni és akkor legalább tudni fogják, hogy mit és mennyit oktatnak. Pentiekben látja az egész ápolónőképzés hibáit. •

Ratkóczy: teljes mértékben osztja a Miniszter Ur megállapitá- sait. Tïa megfelelő nivóju tankönyvet akarnak adni, akkor olyanokat is kell felvenni az ápolónőképző tanfolyamokra, akik ezt meg is.értik, nem lehet 4-6 általános iskolával ápolónőket felvenni, legalább az ált.iskola 8 osztályának elvégzését kell megkívánni, -^kiknek nem volt módjukban ezt megszerezni, végezzenek egy rövidített előképzést, mert különben nem érthetik meg a nivós tankönyveket. A rtg.asszisztensi tanfolyamon szomorúan látta, hogy voltak, akik 4-5 elemivel indultak neki és fizikai kérdésekkel foglalkoztak akkor, amikor még szorozni sem tudtak, mert már elfelejtették. Megfelelő alapismeretek nélkül nem tudnak jó középkádereket képezni.

Kazár : amikor megindult az ápolónő továbbképzés úgy tervezték , hogy alapfokú és középfokú lesz. A professzor elvtársaktól olyan kálaszok érkeztek be, melyek kérték, hogy egy szinten legyenek a tanfolyamok.

Kiss: most is tankönyvet imák a középkáderképzés részére anatómiából. Ez nehezebb, mint medikusok számára könyvet imi, pl. az orvossegéd képző iskolának funkcionális anatómiát Írtak Itt a tankönyvnek didaktikus irányzatúnak is kell/ lenni. Az egészségügyi könyvkiadóban is kellene olyan szakembert állítani, aki segítségére lenne a könyviróknak a szöveg és az illusztráció tekintetében« Egyetemi tankönyveket és különösen