Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954

1953. szeptember 2., I. tanácsülés - Az aspiránsképzés kérdései

- 17 a régi rendszerrel szemben egy ujfajtáju doktori cim megszetzésének útja nyilt meg, melyet nem maga az Egyetem intéz. Ez tehát egy tu-r dományos fokozat, itt nem lehet szó arról, hogy mennyire van szükség, vagy nincs szükség, nem lehet számszerüséget megállapítani, hanem mindenki aki akarja és képes rá, módot kapjon ennek a tudományos fokozatnak megszerzésére. Ennek az útja minden szakmában le van fektetve úgy klinikai, mint elméleti vonalon, sőt minden természettudományi szakmában, s az illetőnek gyakorlati működést is kell kifejteni szakmája szerint. Vannak olyan szakmák, melyeken belül çz oktatásban nagymértékben részt kell venni, máshol viszont nagy gyakorlati tevékenységre van szükség. A doktori fokozatok elbirálásánáta bizottság az eddigi gyakorlatban nem járt úgy el, ahogy kellett volna. Nagyon kiváló magyar tudósok nem kapták тея a cLaktori és kandidátusi fokozatot, viszont olyanok is megkaptál?,2 шсгагбЪг nincs tudományos munkájuk. Véleménye szerint, azokat, akiknek instant olyan tudományos munkásságuk van, hogy bárhol doktori fokozatot kaphatnának, hosszabb prodedurának alávetni igazságtalan volna. Klinikáján is felmerült ez a probléma és a TMB-hez fordultak. A TMB két utat jelölt meg, egyik a disszertáció beadása és megvédése, másik pedig vizsgaletétele, mely nincs időhöz kötve és utána a disszertáció megvédése. Ha megszoritják a számokat, hogy nem mindenki lehet doktor, akinek erre képessége van, akkor ennek a cimnek tudományos értéke a társadalom szemében süllyedni fog, mint ahogy máris kárt szenvedett azáltal, hogy sokan arra valók nem kapták meéf, viszont egyesek - kevesen - aasgkapták, akiknek tudományos munkássága praktice nulla. +a kandidátusi fokozatot

Haranghy; arra reflektált, hogy módjában van mindenkinek megszerezni a tudományos fokozatokat. Azonban szakmák szerint van bizonyos szükséglet, mert ezekben a szakmákban hiány van, pl. biológusra szükség van, tehát itt kell aspiránsképzés meghatározott tervek szerint.

Hayna1: itt biológus szakember kiképzésről van szó, de nem aspiran- turáról. Először képezzenek ki biológusokat és azokból a megfelelőek szerezzék meg a biológus tudományok doktora fokozatot.

Dékán: nem mint dékán kíván hozzászólni, ügy látja, hogy bizonyos tájikozatlanság van e kérdésben az egyetemi tanárok között. Abból indul ki, hogy az orvosi tudományok területén dolgozó aspiránsok túlnyomó része egyetemi intézetekben dolgozik, egyetemi tanárok vezetésével. Az Akadémiának még mindig nincs elég tudományos intézete. Gyakorlatilag a munkát a szakma/ területén az Egyetem végzi, ugyanakko: az aspirantura és a tudományos munka nem úgy van, mint a Szovjetunióban, ahol az egész kérdés az egyetemeknek van átadva; űkz egyetemi tanács veszi fel az aspiránsokat, bírálja el a kandidátusi és doktori disszertációkat. Nálunk az orvosegyetem hivatalosan egyáltalában nincs szervezetileg belekapcsolva a kérdés tárgyalásába* Ebből már sok hiba származott. Ha az egyetemet megkérdezték volna? akkor már felhívták volna a figyelmet arra, hogy van szakorvosképzés, mely elengedhetetlenül szükséges, azonkv\Lül van tudományos fokozat, melyet elérhet szakorvos, vagy nem szakorvos, mindenki elérheti, szervezetileg függetlenül az egyetemtől. Miárt volna arra szükség, hogy az egyetem intézze ezt a kérdést? Orvostudományi vonalon elkepzelhetetlen, hogy a gyógyító , tudományos és oktató-nevelő munka különválasztassék, különben olyan steril tudósokokat nevelnének, akiknek az orvostudománnyal semmi kapcsolatuk nincs. Saját személyeben erre már felhívta a figyelmet a tárgya ásokon. Klinikai tárgyaknál már el is fogadták, hogy csak szakorvos pályázhat aspirnatuiára. Elméleti tárgyaknál úgy próbálja a problémát áthidalni a TMB,^hogy vizsgához fogja kötni a felvételt, mely vizsgában olyan kérdések lesznek, melyeknek nem tudhat megfelelni csak bizonyos szakmai felkészültléggel. Rendelet még erről nem érkezett.