Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954

1953. szeptember 2., I. tanácsülés - Az aspiránsképzés kérdései

- 16 Littmann: a klinikus aspiránsképzés sajátosságáról sok szó esett az Akadémián. Vannak bizonyos eléterések az elméleti szakon dolgozó aspiránsokétól. Az elméleti szakos aspiránsoknak úgy látszik több oktató munkára van szükségük, viszont a klinikus aspiránsoknak, minthogy gyógyitó munkával is kell foglalkozniuk, kevesebb oktató munkát kell végezniök. Nem volna helyes az összes orvosaspiránsokra kategorikusan órákat megállapítani, mert különbségek vannak. - íz intézetekben dolgozó, de aspimaturában részt nem vevő, idősebb tanársegédek és docensek problémáját szeretné megemlíteni és a TMB felé hangsúly ózni. Rövid esen ki fognak jönni az első kandidátusok, egészen fiatal emberek, fiatalabbak, mint az intézetekben dolgozó adjunktusok és docensek és ezeknek a kandidátusoknak a tudományos munkássága is kevesebb lesz ezeknél. Furcsa helyzet fog adódni, ezek a fiatalok kandidátusok lesznek, pótdijat fognak kapni, nagyobb lesz a fizetésük és tudományos tekintélyük, mint azoknak a klinikusoknak, akikre ezek is felnéznek és tudományos tekintélyüket és munkásságukat elismerik.

£lég nehéz helyzet lesz ez és abból adódik, hogy a TMB elég szigorúan birálta el annak idején ezt a kérdést és sokan, akiknek jelentős tudományos munkásááguk van, nem kapták meg a kandidátusi fokozatot.

Törő : eddig nem volt feltételhez kötve az aspiráns felvétel az elmé- leti intézetekben, de lényegében olyanok kerültek felvételre, akik már intézetekben dolgoztak. Helyes a magasabb követelmény, de a szak- emberhiány miatt meg kellett gyorsítani az aspiránsképzést. Speciális szakmákról van szó és általánosságban nem lehet igényt kimondani., A Szovjetunióban pl. hiány volt idegsebészekben és itt meggyorsították az aspiránsképzést, vagyis quantitásra van szükség egyes szakmákban, nem annyira a qualitásra.

Ratkóczy: nem látja tisztán, hogy az aspiráns képzésnek mi a célja, l'orő professzor azt mondta, hogy gyorsítani akarják a szakember képzést és említette a Szovjetunióban az idegsebészeti képzés meggyorsítását. Elképzelése szerint, aki idegsebészetre megy, annak először sebészetre kell kerülni és kiképzés után, ha már bizonyos alapos gyakorlata van, akkor mehet idegsebészetre, egy magasabb fokozatra. Az aspiránsképzés egy magasabb fokozatot jelent és csak az a helyes, ha ezeket azokból válogatják ki, akik már megmutatták, hogy alapos eló- képzgtiségük megvan a szakmában, tehetségesek és várni lehet tőlük, hogy még magasabb qualitást el is fogják érni. Közvetlenül a doktorátus után hogyan lehet valakiről megállapítani, hogy tudós lesz?

Haranghy: egyetért avval a megállapitással, hogy klinikai és elméleti intézeti "aspiránsképzés között különbség van. Rámutat arra, hogy intézetének vannak tagjai, akik vállalkoztak arra, hogy a kandidátusi fokozatot megszerezzék, de eédig még semmi eljárási utasitást nem kaptak. A kórbonctan és törvényszéki orvostan olyan szakmák, ahová kevés aspiráns került. Most lett volna lehetőség a felvételre, azonban arra hivatkoztak, hogy ilyen aspirantura eb en az évben nincs és a jelentkezők nem nyertek felvételt. Az aspiránsképzés bizónyára meghatározott célra törekszik, uj tipusu tudományos káderek nevelésére, s ép ebben a szakmában szükség volna ezekre. Inti vány £zza, hogy az aspiráns szükséglet megállapitásánál feltétlenül kérdezzék meg az egyetemet, ne úgy jöjjön ki a rendelet, hogy ilyen meg ilyen aspirantura lesz annél- kül, hogy a szükségleteket felmérték volna.

Incze; nemcsak hogy aspirantura nincs a törvényszéki orvostanból, hanem szakosítás sincs.

Haynal: megállapítja, hogy teljesen helytelen vágányon mozog az egész kérdés. A törvény szerint a tudományok doktora magasabb tudományos fokozat. Itt nem lehet igényt támasztani. Ha arról van szó, hogy szakemberre van szükség bármilyen vonalon, ezeket ki kell képezni, de nem eaek kiképzése az aspirantura célja. Van egy ut, mely ha sikkerrel jar a doktorátushoz vezet el. Arról van szó, hogy a magyar egy ^ en