Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954
1954. május 4., VII. tanácsülés - Miniszteri leiratok
- 8 Dékán: összefoglalva a vitát felkéri a Pártbizottság titkárát, hogy vizsgálják meg a szakszervezetnek a bérrendezéssel kapcsolatos munkáját, tekintve, hogy a szakszervezet nem tartozik a % Tanács irányítása, ellenőrzése alá, viszont a Párt- bizottságnak módjában áll megvizsgálni, hogy követtek-e el hibát, ki a felelős érte és hogyan lehet azt kijavítani. A Pártbizottság titkára annakidején majd informálja a tanács tagjait. A vitából úgy látta, hogy szükséges volna egy bizottság kiküldése, aki foglalkozna ezzel a kérdéssel és pontosan megfogalmazná, a dékánt-támogatva, a minisztérium felé a problémákat. Ez a bizottság volna hivatott arra, hogy egyetemen belül megvizsgálja, hogy a bérrendezés nálunk milyen érzelmeket váltott ki és az egyetemi Tanács véleménye szerint hol volnának javitani valók. A bizottság támogatására megemlíti, ho^y ismételten felhívta a minisztérium figyelmét arra, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a minisztérium a miniszter- tanácson keresztül az orvosegyetemek különleges helyzetét tisztázza és lefektesse. Most a bérrendezésnél is az jött ki, hogy az elméleti intézetekben azért nem lehetett bérrendezés, mert a felsőoktatási intézményekben nem volt fizetésrendezés és az elméleti intézeteket ideszámítják. Az orvos- egyetem az egyetlen, ahil 6 évig tart a kiképzés, tehát 6 évig fektetnek bele munkát és időt, hogy valaki orvos lehessen, akár elméleti intézetben, akár gyógyitó intézetben. л műszaki egyetemek 5 évesek és a legtöbb többi egyetem csak 4 éves. Az orvosegyetemen 20-30 #-os munka,idő és pénzbefektetési többlet révén ф lesz valakiből orvos, ez megkülönbözteti a többi egyetemektől. Másik kérdés a gyakorlati tevékenység, egyetlen egyetemnek sincs ilyen óriási kapcsolata a gyakorlati tevékenységgel. A budapesti egyetem 2800 ággyal dolgozó, az ország egyik legnagyobb gyógyitó részlege. Ezt szintén* figyelembe kell venni. Pl. az orvosegyetem dékánja, aki egymzemélyben egy 28oo ágyas gyógyitó részleg i- gazgató főorvosa is, egyforma elbírálás alá esik, mint pl. egy bölcsészkari dékán. Ugyanez vonatkozik az egyetemi tanárokra is. Ennek a bizottságnak segityégére kell sietni az eü.Minisztériumnak, hogy a béralap kérdését a minisztérium a minisztertanács előtt kellőképpen képviselni tudja és támogatni tudja azt a törekvésünket, hogy meghatározhassák az orvosi egyetem helyzete. Mégegyszer leszögezi, hogy szükségesnek tartja bizottság kiküldését és a vitá- * ban résztvevők közül fogja a bizottság tagjait kijelölni. Dékán jelenti, hogy felterjesztésére az eü.Minisztérium az oktat«személyzet pótszabadságát újból szabályozta és az elméleti intézetek - beleértve a gyógyszerészképzéssel foglalkozó intézetekét is - oktatószemélyzetének kulcsszám szerinti beosztásra való tekintet nélkül a 36 na£ pótszabadság kiadható. A pótszabadságok kiadásánál tekintetbe kell venni, hogy annak kivétele nem mehet a tanévelőkészitás és az egyéb oktatási teendők, pl. vizsgáztatás rovására. A Kórbonctani és Igazságügyi Orvostani intézetekben a pót- szabadság csak abban az esetben adható ki, ha az intézetek a munkát úgy tudják megszervezni, hogy abban semmi fennakadás nem fordul elő. Ezen Intézetek kötelesek a rutinmunkát nyáron is zavartalanul ellátni.
