Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954

1953. szeptember 2., I. tanácsülés - Az aspiránsképzés kérdései

Dékánja mult évben bizottság mérte fel az oktatási normát és ennek aTaípján mondta a minisztérium, hogy sok az oktató.

Kiss: az anatómiai atlasznak I.kötete nyomtatás alatt van, intézkedni kellene, hogy idejében elkészüljön. A minisztérium tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy a tankönyvek az év elejére elkészüljenek.

Dékán; előterjesztést fog tenni a minisztérium felé. A tanév előkészítő értekezleteken felhívták mindezekre a minisztérium figyelmét és menetközben is mindig megteszik a szükséges előterjesztéseket.

Ratkóczy: a heti hiányzásjelentést hogyan adják meg, minden alkalommal katalógust tartsanak?

Dékán: a tanulmányi megbízottakkal meg kell beszélni, hogy egyöntetű eljárás legyen, lehetőség szerint minden órán és gyakorlaton legyen ellenőrzés.

Pataky: az évfolyamfőnöki munkakör nincs megállapítva, kéri a minisztériumot, hogy tekintettel arra, hogy már 3 éve csinálják, határozza meg a munkakörüket.

VII. Az aspiránsképzés kérdése.

Dékán: üdvözli Tolnai Gábor elvtársat, a TMB titkárát, aki ав aspiráns kérdés tárgyalásához megjelent. Jelenti, hogy ezt a naporendi pontot előbbrehozza és felkéri Sós professzor elvtársat beszámolója megtartására. *

Sós: /beszámolót lásd 3.sz.melléklet/

Gömöri; az oktatás kérdésében Sós professzornak az a véleménye, hogy keveset oktatnak az aspiránsok és kifogásolja, hogy az I.évben nem oktathatnak. Az oktatásban való részvételüket nem lehet felemelni, eléggé тещ vannak terhelve. Д jelenlegi programra inkább maximalista. Maga részéről nem javasolja az oktatás emelését, s helyesnek tartja, hogy az I.éven nem oktatnak. A klinikai aspiránsokra vonatkozóan megjegyzi, hogy a rendelet úgy szól, hogy csak szakorvosok vehetők fel, tehát nem lehetnek túl fiatalok. Helyes volna ezt az elméleti tárgyakra is kiterjeszteni.

Straub ; az aspiránsok oktatási elfoglaltsága a tárgy természetétől kell hogy függjön, pl. kémiából több oktatást kell kívánni és kívánhatnak is, mert ezen keresztül sokat tanulhatnak és fejlődhetnek.

Kiss : helyesnek tartja azt a javaslatot, hogy aspiránsnak csak bizonyos fejlődés után vegyenek fel, ahogy a klinikusoknál csak szakorvosokat vesznek fel. Az elméleti szakon ha nincs is szakorvosi kiképzés, de néhány évi munkával bebizonyíthatja az ills tő, hogy önálló kutató munkára alkalmas-e és remélhető, hogy tudományos pályán megállja a hel Most az a helyzet, hogy nagy igyekezettel leteszik a vizsgájukat, de nem elég organikus a tudásuk, nincs garancia arra, hogy kutató egyénei* lesznek. Javasolja, hogy az elméleti kutató pályán valamelyest bizonyítsa be rátermettségét azután legyen belőle aspiráns.

Baló : elméleti vonalon is helyes volna először szakorvosi képzettséget megkívánni. Atekintetben,hogy az intézet munkájában mennyire vegyen részt az aspiráns, megjegyzi, hogy pl. kórbonctanból az aspiránsnak époly fontos, hogy boncoljon, mert legalább olyan szakembernek ke] lennie, mint azoknak, akik nem mentek keresztül aspiráns-képzésen. Nec csak az aspiráns oktatási munkáját kell meghatározni, hanem más munkáját is.