Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954
1954. március 24., VI. tanácsülés - Miniszteri leiratok
- 11 ' A) Másik kérdés, hogy mivel az OLB-nek szüksége van a létszámra, a jövőben intézetenként és klinikánként állapitsák meg, hogy hány oktatóra van szükség, amit éveként változtatni lehet, ha több hallgató jön, több oktatóra is van szükség. À közeljövőben megtörténik a klinikai létszám megállapitás, javasolja a minisz teriumnak, hogy ezt tanácskozza meg az egyetemmel. Rusznyák professzor megállapitásai helyesek és a felvetett szempontok döntőek lesznek a kidolgozásnál. Kétségtelen, hogy a kórbonc- tanokon nem vették figyelembe a boncolásokat a munkaidőnél. Az ETT témák bekérése szerinte is formális. A minisztérium azt mondta, ho^y legalább tudni fogja, hogy az egyes intézetekben van-e tudományos munka. A klinikákon számos olyan munka van, amit kihagytak. Ez mind abból ered, hogy nem kérdezték meg előzőleg az egyetem véleményét. A norma kérdést a közel jövőben fogják tárgyalni, legalább erre a tárgyalásra hivják meg az egyetem képviselőjét, mert az OLB meglepően tájékozatlan és komoly hibák fognak ebből keletkezni. Ha ebből miniszter- tanácsi rendelet lesz, azt már nehéz megváltoztatni. Kazár; azoknak az adatoknak szempontjából, amikre a minisztériumnak szüksége volt az oktatási norma felméréséhez, teljesen felesleges volt szerinte kiküldeni az intézeteknek.a kérdőiveket. Meg kell azonban állapítania, hogy vannak bizonyos aránytalanságok személyi ellátottság szempontjából egyes intézetek között, amit a tavalyi versenyek alkalmával volt módjában tapasztalni. Még fokozottabb az aránytalanság, ha a vidéki intézeteket nézzük. Pl, Nagy docens elvtárs is megállapította, hogy Debrecennel szemben itt intézetében háromszor annyi a hallgatói létszám és csak másfél-»szeres az oktatói. Egyetért azzal, hogy tényleg nagy vonalakban kell csak meghatározni, hogy mennyi időt kell szánni a tudományos munkára, klinikákon a gyógyításra, szakorvosképzésre, ami szintén komoly feladata a klinikáknak. Rusznyák elvtárssal nem tud teljesen egyetérteni abban, hogy nem származik abból baj, ha többen vannak a klinikán, mert különösen vidéken nagy orvoshiány van, tehát nem volna helyes 2-3oo orvost a vidéktől elvonni és csak későbben visszaadni. Teljesen egyetért viszont Rusznyák elvtárssal abban, hogy a fiatal gyakornokok nem taníthatnak a klinikákon. A szakorvos képzésben résztvevő fiatalok inkább megterhelést jelentenek a klinikáknak mint segítséget - állapítja meg Rusznyák professzor, akkor ezt helye lett volna a szabadság megállapításnál is figyelembefcenni, amikor azt mondták, hogy a fiatal gyakornoknak ugyanolyan szabadság időt adjunk mint az oktatóknak. Akkor a Létszámbizottság felé azt képviselték, hogy ennyi oktatójuk van, ezek pedig nem oktatók. Egyébként nagyon köszöni a hozzászólásokat^ amik hozzá fognak járulni ahhoz, hogy ne évenként méricskéljenek, hanem egy olyan plattformra jussanak, amelynek alapján reálisan tudják felmérni a klinikák szükségleteit. Az egyes klinikáknak speciális feladataik vannak, ezeknek felmérése nem lehet a minisztérium feladata, ez az egyetem feladata és ezzel kell indokolni ha még plusz létszámra van szükség. Rusznyák; talán jobb tényleg, hogy nem az oktatási osztály számitoTTfa ki ezeket az adatokat, mert akkor ^klinika soha nem tudta volna meg, ho0y miért vészit el pl. 5 tanársegédet. Ami a szovjet példára való hivatkozást illeti, meg kell állapitania, hogy ez nem az egyetlen eset, ahol bizonyos tévedések vannak, többször volt kint a Szovjetunióban és járt klinikákon. Meg kell állapitania, hogy a Szovjetunióban a klinikákon is és a tudományos intézetekben is folyik
