Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954

1954. március 24., VI. tanácsülés - Miniszteri leiratok

- 9 Haranghy: a kórbonctani intézeteket olyan elméleti intézetek közé sorozták, ahol nincs gyakorlati munka, holott ók végeznek gyakorlati munkát, sem a szövettani munkájukat, sem a boncolásokat nem vették figyelembe. Rusznyák elvtárs szavait szeretné kiegészíteni azzal, hogy az Akadémia intenciói ellen van az, hogy a tudományos munkák számából Ítélnek, mert az Akadémia célja az volt, hogy kis számú, átfogó nagy témákat jelentsenek be és igy hátrányosabb helyzetben vannak azokkal szemben, akik kisebb 5-6 témát jelentettek be.

^oltán: teljesen egyetért az előtte szólókkal. Néhány elvi problémára szeretne rávilágítani. Ahhak, hogy ilyen intézkedések elérhetnek a tanszékekhez két oka van: az egyik, hogy szükségszerűen olyan szerveknek és olyan embereknek kell foglalkozni az egyetemek és klinikák munkájával, akiknek fogalmuk sincs, hogy milyen egy orvostudományi egyetöm, egy tudományos intézet, egy klinika. Beleértve ezekbe a szervekbe az OLB-t és az oktatási minisztériumot. Az említett szervek között azonban vannak olyanok is, amelyeknek ezt tudniok kell és tudják is. Épen ezért szép volna, ha az OLB-től, vagy oktatási minisztériumtól jövő ilyenirányú kívánságokra az eü.minisztérium megfelelően állást foglalna. Az eü.,minisztérium azonban ezeket leküldi minden kommentár nélkül. Ha mái* ez megtörtént, akkor a dékánátusnak kellene kijelenteni, hogy ez nem végrehajtható. Mindenki egyetértene g dékánnal, ha jelentené, hogy érkezett ilyen és ilyen kérdőív, de visszaküldte, mert a rendelkezés nem hajtható végre. Rengeteg felesleges munkát végeztek és végül arra a következtetésre jutottak, hogy ennek semmi értelme nem volt.

Dékán: felhívja a figyelmet, hogy a minisztérium nemHceresi -^megf a dékánt, hanem utasítja, elöljárója a dékánnak, tehát nem mondhatja a dékán egy rendeletre, hogy nem hajtja végre.

A dékáni értekezleten felhívhatta a figyelmet, hogy nem helyes ez a rendelkezés, de egy miniszteri rendeletet nem lehet nem végrehajtani, mert ez^jáHaa^í anarchiára vezetne.

Incze: intézetében a munka felét nem egyetemi és nem oktatói munka teszi ki, hanem fi külső igazságügyi és bírósági munka, ez teljesen elsikkad ezekből a kérdésekből, nem tudják melyik ponthoz besorolni.

Gábor : meg kell állapítania, hogy még агопоз szakmákat sem lehet teljesen összehasonlítani. 1949-50-ben a tervhivatal megbízásából résztvett egy bizottságban, mellyel a négy orvosegyetemet megvizsgálták. Akkor tapasztalták pl. azt az esetet, hogy a két elmeklinika, a budapesti és szegedi között is különbséget kell tenni létszám tekintetében, mert pl. a szegedi klinikának szétszórtsága miatt 4 portási állásra volt szüksége, ugynigy pl. 3 adjunktusi állásra, mert a klinika részlegei kb. 8-lo km-re voltak egymástól. Tekintettel, hogy a létszámszükségletre vonatkozóan valamilyen adatot adni kell, ennek a korábbi bizottságnak mintájára javasolja, hogy vizsgálják meg az egyes intézeteket, hogy konkrétan hány emberre van szüksége. A minisztérium, a dékán és az intézet vezetőjének bevonásával állapítsák meg az optimális szükségletet. Esetleg módosítja javaéLatát annyiban, hogy mivel az egyetem sajátmaga tudja legjobban szükségleteit a dékán saját hatáskörben küldjön ki ilyen bizottságot és annak megállapításait a minisztérium összesitse*

Petényi : teljesen egyetért Rusznyák elvtárssal. Kiegészités- képen megj egyzi, hogy egy klinika létszámára nemcsak a beteg- ellátás, tudományos munka és oktatás van befolyással, hanem