Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954

1954. március 24., VI. tanácsülés - Miniszteri leiratok

maga töltse ki, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy még az intézetenként nagy mértékben változó oktatási elfoglaltságokat is norma szerint kellett feltüntetni. Elegendő, ha csupán arra mutatok rá, hogy a klinikai gyakorlatok előkészítésére a gyakorlati órák idejének 25?6-át kellett felvenni, holott a gyakorlatvezetőnek a gyakorlat anyagán túl az előadás anyagából is oly mértékben kell felkészülnie, hogy a hallgatók bármilyen kérdésére felelni tudjon. Bármennyire meg vagyok győződve klinikánk oktató' tagjainak kiváló szellemi képességeiről, nem hiszem, hogy az ilyen felkészüléshez szükséges cikkek és monographiák olvasásához a heti 45 perc számukra elegendő volna.

Hogy az oktatási norma tervezés mennyire tervszerűtlen már kiindulásakor és mennyire távol áll a valóságtól és a klinikai életből, továbbá hogy mennyire mechanisztikus, misem bizonyít ja jobban, minthogy sematikusan tizes tanulócsoportok megtervezését Írja elő, ami az évfolyam létszámát tekintetbe véve /terviétszám 246/ 25 csoportot jelentene. Kérdem Dékán Elvtárstól, hogy Jtiképen lehet 25> csoportot a klinika 8 nagy és esetleg még a gyakorlati oktatásra egyáltalán nem alkalmas 4 kis kórtereiében olymódon oktatni, hogy ez ne jelentse, a betegek túlzott megterhelését. A betegek többsége éppen azMimijén röntgenben, EKG vizsgálaton, vagy a szomszéd klinikákon tartózkodik konziliariusi vizsgálatok céljából. Ez még tovább növeli az egyes betegek túlterheltségét és amellett a valóságban még szükeb- bé teszi a gyakorlati oktatásra rendelkezésre álló beteganyagot.

Az I.sz.melléklet 4, és 5. pontja alapján megállapított norma szerinti órakapacitás teljesen hamis-adatokát ad. Az oktatói létszámnak csak egy része foglalkozhat oktatással és a klinika fiatal orvosai, akik az egyetem elvégzése után azonnal a klinikára kerülnek, még évekig nem alkalmasak oktatásra. Tulajdon- képen szakorvosi vizsga előtt az oktatásba való intenzív beállításuk, noha szükségből megtesszük, helytelen. Valamennyi kinevezett orvos oktatói létszámba vétele természetesen azt eredményezi, hogy az órakqpacitásban többlet van, holott a valóságban hiány mutatkozik.

A tervezet adatokat tartalmaz az BETA és ETT által támogatott témák számáról. Megint csak fel kell vetnem a kérdést, hogy mi célja lehet ezeknek az adatoknak. Minthogy egy intézet egy témán esetleg többet dolgozik,mint egy másik intézet tiz témán, ez az adat mit sem mond és jellemzi az egész feldolgozás az élettől távolálló,mechanikus voltát.

Összefoglalva a következőket állapíthatjuk meg: 3 órás értekezletet a minisztérium, a tanulmányi osztály, a dékányhe- lyettes és a klinikák kiküldötteinek részvételével, továbbá az intézetek számára szokatlan statisztikai munkát kívánó vállalkozás előre megkonstruált,a gyakorlati élet számára haszontalan adatokat fog szolgáltatni. Jelen levelem célja, hogy felhívjam Dékán elvtárs és a minisztérium figyelmét arra a körülményre, hogy ilyen adatokra támaszkodva csak helytelen intézkedések születhetnek.

A kérdést tárgyaló értekezleten tudomásom szerint csaknem valamennyi intézet részéről felmerült az a kérdés, hogy milyen célt szolgál az oktatási tervezésnek az utasításban megadott formája. Az egyes intézetek jellege annyira különbözik, hogy az egységes norma e különböző jellegű intézetekre vonatkozóan csak mesterséges, hamis és félrevezető lehet. Nincs hely pl. annak feltüntetésére, hogy а IV.évfolyamot oktató I.öz.Belklinika mennyi időt fordít а VI.éves szakosítottak oktatására.