Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954
1954. január 27., IV. tanácsülés - Bejelentések, indítványok
841r13/l954 Professzor Slvtárs í Az 1953/54 tanév második fá .évének feladatairól szoló besz mólót azzal küldöm meg, hogy azt a ;anuár 27-én tartandó tanácsülés napirendjére tűztem ki. "Az 1953/54 tanévet аз КЭР IC zponti Vezetőségének junius 28-i határozata és az uj vormányprogramm megjelenése után kezdtük meg. A kor- m 'nyprogr aramnak as oktatásra és különösen az egyetemi oktatásra vonatkozó részei fokozott felelősséget ébresztett bennünk egyetemi oktatásunkért. Ez ad ma is különös súlyt ennek az Írásnak, amelyben röviden az elmúlt félév tapasztalatait rögzítjük le és az uj kormány- programra fényében a következő félév soronkövefckező feladatait besél- ,jük meg. Ez követeli meg valamennyiünktől a fokozott felelősséget a kérdések felvetésében és a javaslatok megvitatásában és elfogadásában. Az I. félév megkezdésekor már csak t'voli rossz emlékként volt előttünk a régi, hírhedt "tanszabadság", az előadási és vizsgarend teljes elszakadása egymástól, a vizsgák lazasága, a "mezei medikus" gyakorlata. Az uj oktatási rendszer nagy fordulatot hozott egyetemi oktatásunkba. A >ötelező vizsgák, kötelező órai •' tógát ás ok, kötött tanmenet bevezetésével, az "ósszigorló" rendszer megszüntetésével felszámolta az egyetemi liberalizmust, emelte az oktató-nevelő munka színvonalát. Helló oktatószemélyzet biztosításával megteremtette a feltételei' a jó intézeti oktató-nevelő műnk n^k. Mindezen eredmények mellett szájunk izét keserítette a -tavalyi tanév oly rosszemlékű kis vizsga, villámvizsga, zárthelyi dolgozatok következményei. Tavaly sokat beszéltünk ezekről és megállapítottuk, hogy nem felelnek meg- zoknak a követelményeknek, amelyeket az uj rendszer maga elé tűzött. Az uj tanév kezdetén uj jelszót adtunk ki. A vil'ámvizsgák és kisvizsgák rendszere helyett a folyamatos t .nulás rendszerére tértünk át. Sokát beszéltünk a hallgatók önálló munkára való neveléséről, de r kellett döbbennünk, hogy hallgatóinkat szinte mi Irényszcritettük rá, hogy az előadásokon más órákra készüljenek, hogy ott lopjanak időt maguknak ahol tudnak* A hallgatókkal "bemagoltattuk", "besulykoltatruk" az anyagot, de nem mutattuk mc-g nekik Összefüggésükben, nem adtunk időt átgondolni részleteiben és egészében. Minden tárgyból állandóan kis vizsgákat tartottunk. Az állandó kikérdezésekkel, konzultációkkal, tanulóköri neveléssel mechanikus gondolkodásra szoktattuk hallgatóinkat és az önállóságra való nevelés helyett szinte kiöltük belőlük az önállóságot. Ezeket a hib'kát és következményeit éreztük mi is és ércztc-k a-hallgatok is, amikor rz uj félévet megkezdtük, A kormányprogramra megjelenése után egyetemünk életének központi problémájává az oktatás minőségének megjavítása vált. Az elmúlt félévben az uj kormányprogramra kihirdetése és az újabb Párthat'ro zatok megj e- lenáse után eddig néma ifjúságunk ismét megszólalt; bizonyos dolgokban elégedetlenségét fejezte ki és építő javaslatokat hozott. Szétforgácsolt Ságról, időhiányról panaszkodtak. Egyes tárgyak óraszámé t kevcselték, másokat sokaitok. Kifogásolták egyes évfolyamok tanulmányi és vizsgarendjét. Ha a dolgok mélyére nézünk megláthatjuk; hogy nem az ifjúi avantgárdizmus régebbi megnyilatkozásairól van szót hanem olyan elégedetlenségről és olyan építő kritikáról, amelynek mi egyetemi oktatók örülhetünk a legjobban. Szocialista ifjuságunkb n felébredt a jobbnak, a színvonalasabbnak és a többtudásnak a vágya.
