Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954
1954. január 27., IV. tanácsülés - Az 1953/54 tanév I. félévi vizsgák eredményei
teni kell a hallgatókat, hogy ezeket a tárgyakat folytonosan ismételjék, Ugyanúgy, ahogy a gyógyszertanon megkövetelik, hogy az élettant tudják a hallgatók és ha nem tudják meg is buktatják őket. A klinikusok hajlamosak arra, hogy a receptÍrást egyenlőnek tartsák a gyógyszertani tudással. Ez nem áll fenn, a gyógyszertannak nem ez a lényege, ha szükséges megnézheti a könyvben az adagokat, ellenben a gyógyszerek hatásmechanizmusát, indikációját kell ismernie, hogy ne sematikusan gyógyítson, hanem tudja, hogy miért adja azt a gyógyszert és milyen hatást vár tőle. A Disz titkár elvtárstól érdekes dolgokat hallottak, hogy a 2.5 átlag eredmény leszállítja az ösztöndíjat. Egyes tekintetben helyes intézkedés ez, bár vannak szorgalmas hallgatók, akik közepesnél jobb eredményt nem tudnak elérni, nem volna méltányos ezeket ezért büntetni. Másodszor emiatt a hallgatók siránkozni fognak a vizsgákon a jobb jegyekért s ez megint liberalizmushoz fog vezetni. Nagy; alapvető hibának tartja, hogy mindig csak a brkottak számit nézik, 70 io-a a hallgatóknak jeles, jó és közepes jegyet kapott, ebből 107-en jelest kaptak, pedig a vizsgáztatás nem volt liberális. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a többség meg tudja és meg akarj, tanulni az anyagot. Nagy örömmel üdvözli a bizottság kiküldését, de azt hiszi, hogy a bizottság sem fogja tudni más alapokra helyezni az oktatást. Nem tud azonban teljesen egyetérteni azzal az állásponttal hogy ahol túl sok volt a jeles, ott liberálisan kezelték a vizsgáztatást, ha valóban komolyan készültek fel a hallgatók és a szigorlat is szigorú volt, akkor a jeles eredményekkel meg lehetnek elégedve. Egyáltalában úgy gondolja, hçgy a pótvizsgák után legfeljebb 4-5 hallgató lesz, aki nem fog tudni megfelelni a követelményeknek, s nem hiszi, hogy pár ember kedvéért egy szakma vizsgájának a nívóját érdemes volna leszállítani. Haynal; a fertőző betegségek tárgyáról megjegyzi, hogy azt heti 1 órában kellett előadni, a hallgatóktól tehát csak azt lehetett kér dezni, am^-t 1 félév alatt ennyi óraszám mellett elő lehetett adni és meg lehetett tanulni, fisak a folyamatos tanulásuk és pár napi ősz szefoglalás után kellett vizsgázniok. Régebben az volt a helyzet az egyetemen, ho^y meg kellett tanulni az egész anyagot füg etlenül attól, hogy előadták-e vagy sem. Ma más a helyzet, csak azt lehet ké dezni, amit előadtak. Ha a tananyag alapján kérdeztek volna, mindenk megbukott volna a vizsgán. Mindenesetre a heti 1 órás kollégiumot alaposan kihasználták, demonstrációkra a László kórházba mentek a hallgatók, azonban természetesen ez a nagyon megkötött idő és vizsgáztatási lehetőség nem elég reális, sokkal reálisabbalapja volna az orvosképzésnek, ha egy anyagot akkor is meg kellene tanulni, ha az előadásokban nem merítették ki teljesen és akkor is kellene tudni, ha nálunk nem fordulj elő ilyen betegség. Eh: ez azonban idő kellene és erre a mi oktatási rendszerünk nem alkalmas. Tóth: maga is jelen volt mütéttani szigorlatokon, pl. amikor a panc- ’ reas carcinoma kérdése merült fel, nem kérdezték részletesen a műtétet, hanem csak azt, hogy mit kell csinálni, hogyan indikálja be. A hallgatók sokat tudtak a tárgyból, ellenben meglepően rossz volt az anatómiai é*kórbonctani tudásuk. Az a hallgató, aki kórbonctani és anatómiai tudatlansága miatt kapott rossz jegyet, azt mondta azután, hogy azért kapta ezt, mert nem tudta a pancreas carcinomát. A kórbonctanból és anatómiából tavaly szakaszos tanulásra szoktatták à hallgatókat a kis vizsgákkal. Nem is volt idejük átgondolni a hallgatóknak az anyagot és a gyenge képességűek küzdeni fognak ezzel a problémával. Helyes ha ezeket a problémákat felvetik, de természetesen ez nem a tanszékek hibája, hanem az oktatási rendszeré
