Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1953-1954
1954. január 27., IV. tanácsülés - Az 1953/54 tanév I. félévi vizsgák eredményei
- 9 TJ A (^а£(ДДЛЛл, nézni, hogy a követelmények helyesen vannak-e megállapítva. Látott e gy *4 áj мааt «»tala A tankönyvet, amit az intézet jelölt ki az ifjúság számára, nem ért közvetlenül a kérdéshez, de úgy véli az' általános orvosképzéshez ez mind nem feltétlenül szükséges, nyilván ez már á sebészi szakosításhoz tartozik. Felteszi a kérdést, nincs-e ennek a kérdésnek fontossága túlzottan felnagyítva? Ratkóczy: a sebészeti anatómiából való bukás nagy százalékát szintén a kórbonctani tudás gyengeségére tudja visszavezetni. Haynal: véleménye szerint egy orvos részére mégis csak szükséges annaktudása, hogy egyes megbetegdéseknek milyen a sebészi megoldási lehetősége. Ha az illető nem tudja a műtétnek nagy vonásokban való lefolyását, nem tudja megítélni, hogy páciense elbirja-e a műtétet. Lehetséges, ho^y a jegyzet túl sokat követel, nem tanulmányozta át, nem tud vél menyt formálni, de azt mindenesetre leszögezi, hogy bizonyos fokú tudása a műtéti lefolyásoknak szükséges. - A kórbonctan oktatására vonatkozóan hallani szeretné Haranghy professzor véleményét, hogy miért olyan gyenge a hallgatók tudása^Esetleg ki fog derülni, hogy a tanulás időpontjában tudják az, anyagot, de egy év múlva már nem tudják. Bizonyos tárgyak tanulása nem siég egészen kielégítő, ilyen a szövettan is. Nagyon nehé^ ezeket a tárgyakat megtanulni, ahogyan ma tanítják. Ma már meg-Volna a jó tanitás lehetősége. Függetlenül Törő^professzor munkásságától, aminek teljes elismeréssel adódik, kevés ember van, akL pl. a fejlődéstant a mai oktatás mellett el tudja sajátítani, el Tudja képzelni, itt a film oktatást kellene megvalósítani, a folyatok végbemenésének rögzítésével. Hedri: felmerült a sebészeti mütéttannak oktatása és a sebészeti tankönyvek feladata. A sebészeti tankönyvek feladata a sebészeti megbetegedések tárgyalása, a therápia ismertetése, a műtéti indikációk ismeetetése és hogy milyen műtétek végezhetők el egyes betegségek gyógyítására. A műtétek részletes ismertetése a sebészeti mütéttan feladata. Ebottn mindnyájan egyetértenek, A probléma, amit Zoltán professzor elvtárs felvetett az, hogy a sebészeti mütéttan és a radiológiai vizsga eredmények között különbség van, aminek az lehet az okta, hogy a sebészeti mütéttanból talán túl sokat követelnek? Erre vonatkozóan a következőket jegyzi meg: még abban az időben, amikor Bornemissza elvtárs vezette az intézetet, egyik tanársegédje Hüttl tanársegéd mint vizsgaellenör résztvett a sebészeti mütéttani vizsgákon és jelentette neki, hogy milyen sokat kivánnak ott, pl. a gyomorresectio összes módszereit. A helyzet az, hogy kétségtelenül a sebészeti mütéttan oktatásánál figyelembe kell venni, hogy vannak rendkívül fontos műtétek, amelyeket a gyakorló orvosnak is ismerni kell pontosan, vannak viszont olyanok, amelyeknek a kivitelét a gyakorló orvosnak nem kell ismerni, mert ez már a szakorvosképzés, a sebészképzés feladata. A gyakorló orvosnak ismernie kell pl. a gastrostomia részletezését, tisztába kell lennie, hogy milyen műtéteket kell végezni, de hogy hogyan kell végezni, azt már nem kell tudnia. Ha ezt követelik a sebészeti anatómián, akkor Zoltán professzornak van igaza. Ratkóczy: nem mint szakmabeli szól hozzá: annak idején a szemészeti mütéttani gyakorlatokat sem kellett volna csinálniok, mert nyilván soha nem fognak ilyen műtéteket elvégezni, mégsem volt felesleges ezeknek elvégzése, mert igy marad meg legjobban a tudatban, ha egyszer elvégzi az ember. Az orvosnak tudni kell, ha indikál egy műtétet,hogy minek teszi ki a beteget. Nem kell a műtétet megcsinálni tudni, de ismerni kell mégis a lefolyását.
