Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1952-1953
1953. június 24., VIII. tanácsülés - Az 1953/54 tanév előkészítése
- и Issekutz: az idén az I.éven kb. 430 lesz a létszám, akkor mire III. évesek lesznek kb. 400 főt kell számitani. Az idén 260 III.éves hallgató után állapítják meg a létszámot, akkor amikor a következő években már 3-400 hallgató lesz. Ezáltal elvesztik a jól begyakorolt kádereiket és nehéz lesz mejd akkor uj kádert találni. Legyen akkor az egyetem beállítva 400-as létszámú évfolyamokra tekintet nélkül arra, hogy egyes évfolyamokon momentán ez a szám nincs meg. Kovacsics; az^oktatási normák bevezetésének előkészületei már régen folynak. Megkérdezték a professzorokat is és azok véleményének figyelembevételével készülnek a normák. Ezek nemcsak az előadásokat és gyakorlatokat, hanem a konzultációkat, gyakorlat előkészítését és vizsgáztatást, vizsgaellenörzést, egyszóval mindazokat a tevékenységeket, melyek lényegesek az oktatás szempontjából alapul fogják venni és ilyen szempontok szerint fognak elkészülni az oktatási normák. Dékán felteszi a kérdést, hogy Kazár elvtárs beszámolójához nincs-e más hozzászólás a létszámproblémán kivül? Kazár: a létszámkérdéshez megjegyzi, hogy a lemorzsolódás elég jelen- tős az első két éven. Éppen ezért volna fontoj, hogy ne 25-ös csoportokat oktassanak. Az oktatási megterhelésre vonatkozóan az egyetemi intézetekben önfényképezések történtek a professzori kar és az egyetemi oktatók részéről^és ezek az oktatói normák szempontjából adatokat tartalmaznak, amiket érdemes volna feldolgozni. Megmutatkozik ezekből az adatokból, hogy van túlterhelés. Véleménye szerint a szakszervezet segítségével kellene ezeket az adatokat feldolgozni, hogy látni lehessen, hol van túlterhelés. MoZsonyi: a gyógyszerészhallgatók az első két évben a T érmé s2et tudományi Karon nyernek kiképzést. Az oktatás terén etekintetben bizonyos nehézségek mutatkoznak. Ezeknek a kivizsgálására a Dékán elvtárs őt kérte fel és tárgyalt is a TTK dékánjával, aki közölte, hogy ott a vegyész- képzés és tanárképzés mellett a ^yógyszerészképzés egy tizedrangu feladat, mert nekik maguknak is kevés a káderük. Kéri, hogy az Egészségügyi Minisztérium tárgyalja meg a Felsőoktatási minisztériummal ezt a problémát, mert a jelenlegi helyzet katasztrofálisnak mondható. A hallgatók számának emelkedése még sulyosbbitani fogja a helyzetet. Bálint : megállapítja, hogy a tudományos munkával kapcsolatban normát felállitani nagyon hehéz. Dékán: Az Eü.minisztérium részére értékes lesz az elhangzott vita a más szervekkel való tárgyalás^szempontjából. A professzoroknak közvetlen tapasztalataik vannak e kérdésben. Maga részéről hozzáfűzi, hogy' a megfelelő szervekkel való tárgyalás alapján úgy látja, hogy a második 5 éves tervben az egészségügy fejlesztése terén rendkivül nagy előrehaladás lesz, s ez szükségessé teszi, hogy sokkal több orvost adjunk, mint eddig. Ez teszi szükségessé, hogy az I.évre több hallgatót vegyünk fel, mint amennyi keretünkbe elfér. Természetesen nem elegendő, ho^y akíéx akármilyen képzettségű orvosokat adjunk, mert rendkívüli % igényeket fognak a dolgozók támasztani az egészségügyi ellátottság terén a második 5 éves tervben, tehát igen jól képzett orvosokat kell nevelnünk. Ha ilyen pontosan kiszámítjuk előre az oktatói létszámot és a tudományos munkát úgy fogjuk megmenteni, hogy beállítunk tudományos munkatársakat, ebben meglehetős veszély rejlik. Az egyetemi tanszemélyzet közül azok, akik oktatással foglalkoznak, túlnyomó részben tudományos munkát is végeznek, s előfordulhat majd, hogy az skatá oktatói elfoglaltságból igyekeznek megmenteni annyi időt, hogy kutatással is foglalkozhassanak. Ezzel a móászerre^ rá lalcugjátterelni az egyetemi oktatódat egy látszat oktatásra és visszafelé^megyünk az oktatási munkában. Az oktatók el fogják veszteni érdeklődésüket, elm 54%.
