Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1952-1953
1953. március 11., V. tanácsülés - Miniszteri leiratok
♦- 5 hk<9 Dékán: a Tanácsüléseken nem ok nélkül foglalkoznak annyit a nevelés kérdésével, nem egy káaerezés keretén belül kell megmagyarázni az ifjúságnak, hogy mi a honvédség stb., ép ez az a feladat, amit a szakmai tanitás mellett a tansegédszemélyzetnek az egyetemi ifjúság nevelése területén el kell végezni. Ez nem lehet pusztán az állami apparátus Párt, vagy Disz feladata. Természetesen hiba, hogy az egyetem vezetői meglehetősen elmulasztották ezt a nevelési munkát és most érzik ennek következményeit. Pelkéri a Párt- és Disz-szervezefsegit ségét, hogy működjenek közre a nehézségek áthidalásában. Zsoldos : az évfolyam felvilágositása me^örtént, Makiári elv- társ' az Eü.minisztériumból megjelent egy,évfolyamgyülésen és részletesen ismertette az általános orvosi szak jellegét. Másrészről az évfolyamon nyert tapasztalat alapján csatlakozik Nyirő professzor szavaihoz, hogy zavarja a tanitás menetét és nem feltétlenül szükséges ezt a káderezést ,,az év közben elvégezni, inkább a szigorlatok befejezése után lehetne ezzel , foglalkozni annál is inkább, mert ez ösztönözné a hallgatóságot jobb jegyek elérésére. Mozsonyi : javasolja, hogy a hallgatókat már az I.évfolyamtól kezdve' neveljék arra, hogy az egészségügyi kormányzat fogja őket különböző szakra elosztani. Gyógyszerészi yonalon ugyanezek a jelenségek vannak és megkérték az évfolyamok előadóit, hogy minden alkalommal tudatosítsák ezt,a hallgatókban. Dékán: ez a professzorok és a tanszemélyzet elsőrendű feladata, amiben őket a Párt- és Disz szervezet támogatja. Az elosztás alapja, hogy a szakmailag, politikailag és ideológiailag legképzettebb hallgatókat választják ki,oktató és tudományos munkára. Magasabb szempontok irányítják ezt a munkát, melyet legjobb tudásunk szerint kell megoldani. Ki kell vinni azt is,, hogy nem jelenti az elosztás, hogy valaki élete végéig azon a helyen fog maradni, minden ember nyilván van tartva és a végzett munkája, fejlődése és képzettsége alapján bárhonnan a legmagasabb munkakör is elérhető. Söjtöri: az egyes intézetekben vannalc hallgatók, akik már hosszabb ideje ott dolgoznak és nem kerültek arra a szakra. Az intézetek, amikor kivál'sz^tották ezeket a hallgatókat nem elég körültekintően jártak el. Voltak az idén is olyan törekvések, hogy ép azok közül választották ki az intézeti tagokat, akikről látható volt hogy, nem alkalmasak arra, hogy belőlük kerüljön ki az Egyetem oktató személyzete. Amikor arról beszélnek, hogy a*munkásosztály értelmiségét hivatott az egyetem kialakítani, abban benne van, hogy meg kell javítani a szociális összetételt. Ha osztályidegen, kulák stb. elemeket visznek be az intézettekbe,, akkor ilyenkor derül ki, hogy nem alkalmasak arra, hogy belőlük egyetemi oktatók legyenek, mert a káderbizottságok nem javasolják ezeket. Innen adódik azután a zavar, hogy ellentétes az intézetek és a káderbizottságok véleménye. Ha az intézetek ezeket a szempontokat tartják majci szem előtt,^ nem lesz probléma. Második kérdés, hogy a nevelőmunka eredmenye tükröződik a káderezés- ben. A szigorló gyűlésen ott volt az Eü.M. és H.M.képviselője és feltárták a problémákat. A szigorlók olyan válaszokat adtak, ami áldozatvállalás, hazafiasság szempontjából nagyon rossz volt. Minden hallgatónak meg kell magyarázni, hogy 352^
