Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952
1952. június 4., XII. tanácsülés - Rákosi Mátyás elvtárs egyetemünkön történt látogatásáról beszámoló
hagyták ás tudnak olyan esetről, hogy az illető ma rakodómunkás«, A nyugati lapok szürkék lettek, vigyáznak, hogy ne jöhessen he komoly anyag. Itt vetette fel Haynal professzor, hogy miért nem mehetnek el a Szovjetunió ás a népi demokráciák kongresszusaira meg nem hívottak is. Azt vál szólta erre Rákosi elvtárs, hogy a Szovjetunióval a legkönnyebb a helyzet, azonban a napidéra okrác iákkal úgy áll a dolog, hogy mindegyik autonom a saját területén és ha meghívót küldenek 3 embernek és mi 5-öt akarunk kiküldeni, akkor meg kell keresni az illető ország minisztertanácsát, hogy ne 3-^nak, hanem 5-nek küldjön meghívót, ami pedijtf hosszad«?,Inas ás nehéz folyamat. A Dekán felvetette a professzorok politikai fejlődésével kapcsolatban azt a kérdést,„hogy véleménye szerint igen hátráltatta a professzorok politikai fejlődését^ hogy éveken keresztül nem kapták meg azt ?. megbecsülést, ami véleménye szerint ebben az igen komoly munkakörben levő funkcionáriust megillette volna. Kb, két évvel ez- előttig amikor ez megváltozott, az akkori szakszervezeti politika úgy képzelte, hogy a professzorok nélkül kell politizálni az Egyetemen, úgy■képzelte, hogy az egyetemi gyakornok megbízhat óbb a professzornál, Természetesen emiatt a professzorok visszahúzódtak a szakmai területre és ez megakadályozta politikai fejlődésüket. Ideológiai konferencia nem volt, szervezett tanítás nem volt. Ez 5 év^ veszteséget jelent, amit most nagy lépesekkel igyekeznek pótolni és nagy léptekkel halad előre a fejlődés. Az ifjúság politikai helyzete a DISZ titkár és a szigorló DISZ titkár hozzászólásából jutott kifejezésre és kitűnt, hogy vannak még ellenséges elemek. Erre Rákosi elvtárs azt mondta, hogy ez természetes, ettől nem is félnek és természetesnek tartják,, azonban tekintve, hogy az Egyetemnek közel 3000 hallga.tója van emebből csak 2io az ellenséges elem - ami nem volna rossz arány - ez is nintegy 60 embert tesz ki ás ez komoly munkát jelent az elvtársiknak. A Dékán itt kifejtette^ tapasztalatokat, amik a IV.évesek honvéd kollégiumba való jelentkezésekor felmerültek, Haynal professzornak volt itt a Dékán véleménye szerint nem egészen szerencsés hozzászólása, amiben kifejtette, hogy nem hazafiatlanságot lát abban, hogy nem jelentkeztek, hanem hogy az orvosok úgy mint a múltban is. na is idegenkednek a hivatásos katonai életpályától. Rákosi elvtárs rámutatott arra, hogy nem szabad összetéveszteni a múlt honvédség és a mostani honvédség orvosi karát, mert most egészen más a helyzet, mások a feladatai a honvédorvosnak és a társadalomban való elhelyezkedésük is egészen más, Végül ezeknek a kérdéseknek összefoglalása kapcsán rátért a Dékán még egynéhány kérdésre, igy pl. az Egyetem vezetésének problémájára, Ónálló Egyetem lettünk azonban nincs rektorátus. As Egyetem vezetőjének gyógyitó, tudományos, szervezési^vonalon, szociális kérdésekben nincsenek szervei, melyek a problémákkal foglalkozni tudnának. Nincs olyan szervünk pl. amely a szociális problémákkal, egyéni problémákkal és érzelmi problémákkal foglalkozni tudna. Érdekes helyzet alakult itt ki, mert Rákosi elvtárs kérdezte,^ hogy mire^gondolunk itt, pl. 'ma egy professzor el akar válni a feleségétől. A Dékán igen jónak talmita a példát, mert például régen esetleg elment valaki ilyen esetben a paphoz. Egy szociális káplánra gondol, kérdezte Rákosi elvtárs.Azután tisztázódott ez a probléma a vita folyamán, kiderült, hogy a vezető elvtársai: problémáival a Pártközpontban is tudna valaki állandóan foglalkozni. xtákosi elvtárs azonnal megértette,^hogy ni-^ ről van szó, ezt is feljegyezte, ezzel is foglalkozni fog és magáévá tette, hoy erre szükség van. A tanszéki segédszemélyzet túlterheltségének megoldása is időszerűvé vált. * fogászat szakosításával több medikust vesznek fel az egyetemre, több gyakorlati csoport lesz, szükséges a- tansegéd|O0 - i> A T T i '
