Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952
1952. május 7., XI. tanácsülés - Bejelentések
hanem önmagajakkal szemben is. Nemcsak beszélni kell a közösségről, • a társ dáL ómról, annak magasabbrendüségéről, hanem tudatosítani kell az oktatókb és a hallgatóságban egyaránt, hogy hogyan szolgáljuk a közösséget, mik a magasabbrendü ember kialakításának feltételei és módjai, ■k'hhez tartozik, hogy a nevelésben igen nagy súlyt kell helyezni a szocialista hazafiság érzésének kifejlesztésére és a dékánnak minden alkalmat és módot meg kell találni ahhoz, hogy a tanári karral szorosan együttműködve az ifjúság nevelését valóban, kezébe vegye. Ha bírálatot mondunk, nem szabad elhallgatni a dékánnak személyes hibáit sem. Nem szabad elhallgatni azért, mert sok értékes tulaj dón ság áltó! becsüljük és tiszteljük és azt szeretnénk, ha jó szervezési készsége és elvhüsége mellett, szívélyes kapcsolatot tudna teremteni elsősorban a hallgatósággal. Igaz, hogy ennek a jó kq? cső latnak a hiánya nemteljesen az ő hibája. A kemény intézkedések a dékántól jönnek és a hallgatóságnak lazaságra hajló része közvéleményt próbál teremteni a dékán személyével szemben. A dékánnak tehát meg kell találni a megfelelő jó módszert,a tanári karnak pedig arra kell törekedni, hogy a dékánt sigitse és támogassa és a hallgatóság felé a t ekintélyét msg is védje és emelje. Vannak még hiányosságok a dékáni hivatal kádereinek nevelésében is, akik között különösen az első félévben bürokratizmust lehetett észlelni és én magam is tapasztaltam az egyes emberek iránti szivélyes még értés hiányát. Szükséges tehát, hogy a dékán a taculmányi osztály és az egész hivatali apparatus a jövőben közelebb kerüljön az intézetekhez, az intézetekben a hallgatósághoz, úgy, hogy azokat munkájuk köz .en ellenőrizze, amint azt az utóbbi hetekben már meg is kezdte. Hibája a dékánnak az is, hogy néhány esetben nagyon mereven ragaszkodott véleményéhez akkor is, amikor helyes javaslatokat kapott tanártársaitól és előfordult, hogy nem kommunista fegyelmezettséggel reagált a tanácsülésen elhangzott kritikára. Mindezeket azért em- litem meg, mert a dékán elvtárs ma£a is éli és tudja, hogy a kritikában és az önkritikában valósul meg az az eleven ellenőrzés, amit a Párt és az Állam minden tényezőjének meg kell hallania. Általánosságban meg kell állapítani, hogy £egesi Kiss Pál dékán vezetése alatt az egyetemünk igen komolyan fejlődöxt és nagy lépésekkel haladt előre a Pártunk által megjelölt utón,-és ebben nagy része van az Ő elvhüségének, amely kizárt minden szinle megalkuvást és nem aggasztotta az, hogy a cél meg valósítása közben népszerűtlenséggel találkozi. . Ez mutat ja,,hogy mindenekelőtt az ügyet és annak szolgálatát tartotta szemelőtt. Es számunkra az egyetem ügye és a szocialista egészségügy közös ügy és ez a legfontosabb. És ennek érdekében mondjuk el a kritinkán- kat és az elismerésünket is. Mert segíteni akarjuk az elénk tűzött célok mielőbbi valóraválását. Az eddig elért eredmények, a dékán jólismert agilitása és szívós céltudatossága komoly biztosíték arra, hogy egyetemeink fejlődése mág magasabbra Íveljen, amelyért mindnyájan vállvetve kell, hogy dolgozzunk. Javasolom tehát , hogy az Grvo skari Tahács terjessze az Egészségügyi Miniszter felé azt a kívánságunkat, hogy a köve tkező • t aa évben ^egesi Kiss Pál professzort»mint dékánt,újból bízza meg a Budapesti Orvostudomány: E yetem vezetésével. Bpest,1952. május 7.