Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952

1951. december 18., VII. tanácsülés - Félévvégi vizsgák előkészítése

<5 J

erre eljönnek a jobb hallgatók is, ellenőrizhetik saját munkájukat és megtanulnak beszélni. A tanulőpárok munkáját is rendszeresen ellenőrzik. Az első évfolyamon komoly probléma volt, hogy hogyan kei: tanulni és jegyzetelni. Igyekezett ő sajátmaga foglalkozni ezeel a kérdéssel, bekérte a jegyzeteket és a következő előadáson a típushibákra hivta fel a figyelmet, tanácsokkal látta el őket. Pótgyakorlatokat is állítottak be azok számára, akik betegség vagy egyéb ok miatt nem tudtak résztvenni egyik-másik gyakorlaton. Erre a hal gatók kedvvel jönnek el, sőt olyanok is, akik nem hiányoztak, de nem tudták annakidején befejezni gyakorlatukat. A gyakorlatvezetők nek feladatul tűzte ki, hogy egyénileg ismerjék meg csoportjuk tag jait, szociális körülményeiket, tudják-e és van-e lehetőségük arra hogy szabad délutánjaikat jól felhasználják. A gyakorlatvezetőknek személyes hatásukkal, minden vonatkozásban, úgy politikailag mint szakmailag nevelni kell a hallgatókat. A szociális körülmények kapcsán igen komoly problémák jöttek felszínre. A hallgatók egy ré sze vidékről jár be. A vonatjuk indul, nem maradnak ott a gyakoris tokon, idejük nagy részét vonaton töltik, stb. Ezenkívül úgy értesült, hogy bizonyos diákszállókban a tanulásra nincs meg a komoly lehetőség, nincs munkafegyelem. Kifogások merültek fel az Üllői- úti diákszállóval kapcsolatban. Panaszkodnak a hallgatók, hogy o- lyan fegyelmezetlen szobatársaik vannak, akik sem délután, sem este nem hagyják őket tanulni. A diákszálló vezetőségének is elmondták panaszaikat, de segítséget nem kaptak.

A különfoglalkozások eleinte nehezen mentekj, de úgy látja, hogy most már kedvvel jönnek a hallgatók és fejlődést lehet látni. A- zonban az évfolyamon igen sokan vannak, akiknél minden ráfordított idő és fáradság eredménytelen, legalább is nem áll arányban. Vannak hallgatók, akiknek fejlődésével kapcsolatban semmi remény sinc Maguk a hallgatók panaszkodnak, hogy nem akarnák továbbtanulni, ma guk is tapasztalják, hogy nem képesek a többiekkel lépést tartani. Elég sokan vannak, akiknek véleménye szerint nincs helyük az Egyetemen.

Az I. éven hiba volt, hogy nem indult meg mindjárt a jó politikai és DISZ-munka, a hallgatók maguk is panaszolták ezt. Összefoglalva megállapítja, hogy kétségtelenül emelkedett a tanulmányi színvonal és az I. évfolyam a közepesnél jobb átlaggal fog végezni a félévbe

Dékán megköszöni Tarján professzor beszámolóját. Természetes,hogy az egész félév folyamán készítették elő a vizsgákat, hiszen minden tanácsülés napirendi pontja volt "a tanulmányi kérdések". Úgy látja, hogy Tarján professzor intézetében végzett munka megfelel a tanácsülésen hozott rendeletek végrehajtásának és eredményes is. A szákérettségisekre vonatkozóan kéri kiegészíteni a beszámolót.

Tarján: a szakérettségisekkel kapcsolatban általában az a tapasztalat nemcsak náluk, hanem az összes többi egyetemeken is - hogy megállják a helyüket, de vannak kivételek. A közelmúltban volt a KM-ben egy értekezlet, amelyen éppen ezzel a kérdéssel foglalkoztak. A középiskolai tanárokon kivül egyetemi kartársákat is meghiv ták erre. Felvetették a szelekció kérdését a szakérettségisekkel kapcsolatban, mégpedig a szakérettségin való szelekcióét. A tapasz tálát az, hogy a középiskolai egy év alatt jól meg tudják Ítélni, hogy az illető meg fogja-e tudni állni a helyét vagy sem. Bizonyos politikai fejletlenség és részben politikai bizonytalanság miatt olyan vélemény alakult ki, hogy a szakérettségin nem szabad szelek tálni, nem szabad buktatni. Ennek következménye volt az, hogy né- h ány olyan szákérettségis került az egyetemre, mint pl. náluk Siák Éva, akiknek fejlődésére nincs remény. Ezek rontják_a szákérettségisek és az egész évfolyam átlagát. A szákérettségisekkel kapcsolatban ha van probléma, akkor az, hogy nem állják meg helyű-