Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952
1951. november 22., VI. tanácsülés - Kádernevelés kérdése az egyetemen
- 9 KM kell harcolni,, hogy az egyetemi felvételre jelentkezők figyelmét eltereljék az orvosi pályáról és máshová irányitsák.Ezért nálunk nem áll fenn az első félévben való lemorzsolódás veszélye, hanem az év második felében, a vizsgáknál fenyeget a lemorzsolódás. Aki nem jelenik meg a vizsgáján, azt hozzá kell adni a lemorzsolódás számához. Ezekkel a hallgatókkal egy évig foglalkoztak, egy évig ösztöndijat kaptak és azután hagyják el az egyetemet. Ha a tavalyi évet veszik, hogy hányán morzslódtak le tanulmányi nehézség miatt, akkor azt látják, hogy kb. 2ooo hallgatóból több mint llo-en nem tudtak elget tenni tanulmányi kötelezettségüknek. Az 1950/51. évben pedig 19oo hallgató közül I64 volt ilyen, tehát nem állt. be javulás ezen a téren. Jelen tanévben már a felvételeknél megkövetelték a kellő előképzettséget, mégis azt látják, hogy ezen a téren hiba van. Mi az* oka, hogy annak ellnnére hogy ösztöndijat kapnak, kívánalmaikat figyelembe veszik, mégis rosszabbodás van? Az 195o/51.tanév II, évesekből 27o hallgató közül 7o-^nen nem tettek eleget vizsgakötelezettségüknek. Természetesen nagyon nehéz volna megállapítani, hogy mik voltak ennek okai. Történtek hibák a tanulmányi osztály, a minisztérium, a beiskolázás és a tanszékek részéről is. Ezen a téren nagy szerepe van a nevelés kérdésének. Nem lehet a hibát csak egy irányból, a beiskolázás szemszögéből nézni. Ha idejében felhívták volna a figyelmet, sokát lehetett volna ^avitani, ha úgy a DISZ, mint a társadalmi szervek komolyan ráálltak volna erre a vonalra. Az eg3retemi oktatáshoz szükséges kádermunka nem tervszerű, nem tudják megmondani, hogy az ebben az évben végzendők közül hányat akarnak az egyetemen tartani. Nemcsak számszerűleg kell tudni ezt, hanem személyszerint is. Az egyetemnek harcolni kell a kádereiért, ha azt akarja, hogy az oktátó személyzetet felfrissítse. Ebben a kérdésben a tanulmányi osztálynak, minisztériumnak és a professzoroknak szorosan együtt kell működni. Ezért az egyetemnek ki kell dolgozni a káderfejlesztési tervét. A jegyzetelés kérdésében felhivja a figyelmet, hogy a tanségéd- szemelyzet nem minden esetben igyekszik'alátámasztani ennek fontosságát. Nem egészen helyesen azt mondják, hogy ők is tanultak és nem kellett jegyzetet készíteni és mégis orvosok lettek. A tervszerű munkához szükséges a tervszerű tanulás, a jegyzetkészítés azért kötelező a hallgatókra, hogy tervszerűen, folyamatosan tanuljanak. Ezt a munkát igyekezzenek a társadalmi szervek alátámasztani. Ebben a munkában a professzor elvtársak tudják a legnagyobb segítséget nyújtani. Igenis egy orvos is tud jegyzetelni és a jegyzet nem hátráltatja, hanem előbbre viszi munkáját. Helyes ha figyelmeztetik a hallgatót, hogy munkáján keresztül meg lehet állapítani, hogyan foglalkozott a kérdéssel, de nem volna helyes, ha utalás történne arra, hogy a jegyzetek alalpján fogják a tanulmányokat kiértékelni. Bálint professzor hozzászólásához, hogy nem kaptgi meg a tanulmányi osztálytól a munkás-paraszt hallgatók névsorát, közli, hogy ezzel az volt a céljuk, hogy ne legyenek a munkás-paraszt és szakértettségis hallgatók elkülönítve és ez kisebbségi érzést támasszon bennük. De ez nem zárja ki azt, hogy az intézetek tudjanak a munkáshallgatókról, Vannak tanulmányi csoportok, amelyeken keresztül a tanszék ezeket az adatokat megtudhatja. Ebben a munkában nem a tanulmányi osztályra kell támaszkodniok, hanem elsősorban a^ csoportvezetőkre. Ha a hallgatók nem jönnek el a konzultációkra, ezért felelőssé kell őket tenni és a tanszéknek joga van a felelősségre vonásra. Tapasztalat, hogy a kar részéről a fegyelmi ügyek elintézése nem megy elég gyorsan* A fegyelmi eljárásokat össze kell kap—
