Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1951-1952

1951. október 30., V. tanácsülés - Egyetemi klinikák járóbetegrendelésének kérdése

megnöveli. Klinikáján a létszám kicsiny és a minisztérium kívánságára máris ellátnak OTI rendelést.

Földvári: klinikájának megállapodása van a minisztériummal, melynek alapján a konziliáriusi szerepet és a döntőbirósági eseteket vállalták. Minden nap van néhány ilyen eset. Ez nagyon jó megoldás, haszna van belőle úgy a klinikának, mint a biztosított betegeknek.

Nyirőt klinikája nem tud biztosított betegeket vállalni, mert ők is att a funkciót töltik be, amit Földvári professzor ismertetett. Ambulanciájának egészen tekintélyes részét az az anyag teszi ki, amit az Sztk szakrendelők és szakorvosok küldenek hozzája* Aki nem ilyen módon jön, azokat a biztosított betegeket nem kezelik. így az ambulancia nincs túlzsúfolva, de kellő mértékben funkcionál.

Ez a módszer nagyon jól bevált, ennél többet az ambulancia nem tud teljesíteni.

Julesz: véleménye szerint a manuális szakmákat nem lehet különvá- lasztanl, mert ha ott bevezetik a biztosított betegek részére való rendelést, az terhelni fogja a belgyógyászatokat is. Az Sztk rendelést külön épületbe kell elhelyezni, a külső telepen pl.egy csomő'szakma nines képviselve, tehát a dolgozókat be kell küldeni pl. bőrgyógyászatra a belső telepre. Ezért volna szükség egy külön épületre, ahol minden szakma képviselve van.

Hedri: rendkivül bonyolult ez a kérdés, nagyon sokat tárgyalták a különböző klinikák különböző érdekeit és nehézségeit, de egy alapból mégis el kell indulni. A manuális klinikák nem tudják a gyakorlati oktatást lebonyolitani, mindegyik sebészeti klinika kénytelen rendelőintézetekben tanitani a medikusokat a kis sebészetre, mert náluk nincs megfelelő ambulancia. Azért nincs mert a filmért, kötszeréit térítést kell kérni, a beteg elmegy az OH rendelésre, ahol semmit sem kell fizetni. Meg kell állapítani, hogyan történjék a betegnek a klinikára való utalása, milyen betegek kerüljenek a klinikákra, mi legyen a táppénz állomány.

Olyan szempontok jönnek itt figyelmébe, ami eddig a klinikai ambulancián nem szerepeltek. Kétségtelen hiba, hogy nem jött a bizottság konkrét javaslattal a költségek tekintetében, de erre a bizottság nem tud választ adni, csak ha összeül a minisztériummal és az Sztk vezetővel és megbeszélik ezeket a szempontokat és, hogy mely klinikák vegyenek ebben részt. Tulajdonképen csak a manuális szakmák kivárnak résztvenni, illetve kivánnak változtatni a jelenlegi helyzeten. Javasolja, hogy a Dékán elvtárs rövid utón hivja meg Bornemissza elvtársat, mert csak igy lehet a kérdést megtárgyalni, mert költségek szempontjából nem tudnak dönteni. <

Sebestény: javasolja, hogy meg kell kérdezni Sztk szakemberektől, hogy egy 3 órás rendelés alatt hány embert látnak el és mennyi a kiadás?

Hedri: akkor nem klinikai színvonalon lesz a rendelés, ezért javasolja, hogy a bizottság a minisztérium és az Sztk üljenek Össze.

Babies: a Szovjetunióban a klinikáknak elsősorban oktatószerepük van, azonban resztvesznek a poliklinika munkájában is olyan értelemben, hogy patronálnak. A professzort pl. egy héten egyszer kihívják összegyűjtött beteganyaghoz. Szoros együttműködésben vannak a poliklinikákkal. t « MU'vUriLÁJL1A UxJ7 /

Dékán értékes szempántok merültek fel és ilyen értelemben fogja)/ javasolni, högy magával a bizottsággal hozzanak létre szorosabb kapcsolatot.