Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kar - tanártestületi ülések, 1947-1948

1948. április 20., VIII. rendes tanártestületi ülés - Esetleges indítványok

valamely önkormányzati testriet kebelén lefolyt titkos szavazás után megmondani merészelné, bogy kire szavazott, jogi kötelessége ellen vétett, ami pedig abszurdum. A 44.§.1. bekezdéséből is az következik tehát, hogy a titoktartás kötelessége csak az ott felsorolt ügyekre terjed ki.

ke a 37.§.3. bekezdése második mondatának értelmét önmagában vizsgálva is arra az eredményre jutunk, hogy az nem foglalhatja magában a szavazókra nézve a titoktartás kötelességét. E mondat célja az, hogy a szavazókat a meggyőződésüknek megfelelő szavazásban minden külső befolyással, megfélem.litéssel és Ígérettel, felsőbb nyomással és társahalmi kényszerűséggel, rokoni, baráti érzelmekből fakadó és protekciós kisérti sekkel szemben megvédje és megerősítse, nem pedig az, hogy őket véleményük szabad nyilvánításában megakadályozza. Jogot,ki van biztosítani számukra , amely mögött szükség esetén elsáncolhassák magúkat, nem pedig kötelességet tukmálni rájuk, amely a tanszékre pályázóknak tudományos értékére ős pedagógiai képességére vonatkozó véleményük nyilvánítását a szavazás után lehetetlenné teszi. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a "professzor" szó a '‘profitéri" igéből származik, amely annyit jelent, mint hitet tenni, meggyőződést vallani, véleményt szabadon kimondani, nyilvánítani

Feltenni is képtelenség, hogy a tanszabadság elve alánján •116 szervezeti szabályzat meg akarta volna tiltani az egyetemi karok tagjainak, hogy a jelölés megejtőse után szabadon megválthassák azt, hogy miért nem szavaztak együtt a kari többséggel és ne nyilváníthassák például azt a véleményüket, hogy a kari többség által első vagy második 4 h ilyen jelölt pályázóknál a harmadik jel öltet értékesebbnek tart jál..

A miniszteri leirat szerint a kar tagjainak a titkos szavazásnál módjukban áll a szavazás során véleményüket az erre megszabott formák között nyilvánítani, szükségtelen tehát, hogy újabb különvélemény formájában történő véleménynyilvánításra is lehetőségük nyíljék. Bizonyos, hogy a kari tag a titkos szavazás során is véleményt nyilvánít, de vé- íeménynyi]’sánitás és véleménynyilvánítás között igen nagy különbség var.. Egészen más vő 1er 'nynyilvánitás az, ha valaki senkitől nem látva Írja fel egy jelölt nevét a ezavazócédulára és dobja be az urnába, mint'0a a szavazás után különvélemény formájában fejezheti ki véleményét *rrxl, hogy miért szavazott úgy, ahogy szavazott. Az előbbi esetben véleménye senkire nem gyakorolhat hatást, a másik esetben ellenben reménye lehet arra, hogy a Miniszter meghajol becsületes meggyőződése és jól megokolt érvei előtt. A titoktartás általában kötelezett közigazgatási tisztviselőt kielégíthet, ha titkosan leadott szavazatéival hozzájárulhat eg, határozat kialakulásához, a véleményének nyilvánítására erkölcsileg kötelezett professzor azonban ezzel nem elégedhet meg.

E helyütt kell szembenézni a különvélemény bejelentőjének az ,al a érvével is, amely szerint " a kar egyes tagjainak álllefoglalása ....a jelölés kérdésében a tanszabadság érdekében es védelmében intézményesen biztosított hivatalos titok'.' Épp tanszabadság elve szól leghatározottabban a különvélemény mellett. A tanszabadság tudvalévőén a tanítás és a tanulás szabadságát jelenti. If.gábafoglalja tehát egyfelől az egyetemi tanároknak azt a jogát, hogy tanszékükön a tudom, nyos meggyőződésüknek megfelelő tanokat hirdessék, másfelől nődig azt, hogy az egyetemi hallgatók a lehetőséghez képest azt a tanárt hallgathassák, akitől a legtöbbet rémé ’nők tanulni. A tanszabadság elvéből tehát éppen az következik, hegy az egyetemi tanár tudományos meggyőződését a tanszékik betöltésére vonatkozó jelölésnél, az egyetemi önkormányzót egyik igen fontos funkciójánál in szabadon vállalhass^ reg, mégpedig a tanszabadság elvéből folyó ama né ák kötetein'ny teljesülése ór-dv. kében is, hogy az egyetemi hallgatók •ál y an Professzort kapjanak a megüresedett tanszékre, akitől véleménye sze- • int a legtöbbet tanulhatnak. A tanszabadság elvéből tehát semmiesetre nem v.-sothető le a jel-''lésre vonatkozó szavazás utáni titoktartás kötelessége, hanem so kai inkább az következik belőle, hogy az a szavazó, cici . véleményét nom kívánja véka alá rejteni, ezt szabadon nyilváníthassa.

éé’O