A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1933-1934 (15481)

Fekete Zoltán lelépő rektor beszámolója a m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1933/34. tanévi működéséről

14

ságot kapott, hogy Berlinben folytathasson tanulmányokat. 1907-ben a nagybányai bányaigazgatóság gépészeti és építészeti hivatalához ment át, majd 1918-ban, már mint bányatanácsos, a budapesti m. kir. főfémjelző és fémbeváltó hivatalnál folytatta működését.

1923-ban a Sopronba menekült s újjászervezett bányamérnöki és erdömérnöki főiskolához osztották be s az I. géptani tanszék ideiglenes vezetését bízták rá. 1924-ben kitüntetés- képen a m kir. főbánya tanácsosi címet és jelleget kapta.

1925-ben átvette s haláláig vezette a bánya- és kohógaz- daságtani tanszéket. Újonnan szervezett tanszékről lévén szó, neki jutott a nehéz feladat, hogy a tananyagot összegyűjtse és rendszerbe foglalja. Ő ennek a feladatának kitünően megfelelt. Az 1927/28. tanévben jelent meg kétkötetes nagy kőnyomatos kiadványa: „Bánya- és kohógazdaságtani jegyzetek“ címén. 1928-ban pedig a Bányászati és Kohászati Egyesületben tartott erről a tárgyról nagyszabású előadást, melynek anyaga a Bányászati és Kohászati Lapok 1928. évi 14—18. füzetében van közzétéve. Különösen szeretett a gazdasági egyensúly elméleti vonatkozásaival foglalkozni s éles ésszel, matematikai szabatossággal világította meg a gazdaság tényezőinek egymásra gyakorolt hatását.

Kápolnai Pauer Viktor rendkívül olvasott, sokoldalú szakember volt s ezenkívül nem mindennapi általános műveltséggel is dicsekedhetett. Több nyelvet beszélt s ifjúkori utazásai nagyban hozzájárultak látókörének bővítéséhez. Annakidején a híres asszuáni gátak építésében is tevékeny részt vett, mint az ott érdekelt angol vállalat alkalmazottja. Belföldi és külföldi szaklapokban több értékes közleménye jelent meg. A világháborúban is részt vett.

Mint embert a kedves, közlékeny modor és mindenki iránti jóindulat jellemezte. Otthonát is nagyon szerette és rokonságával sok jót tett.

Halálával érzékeny veszteség érte mind szakját, mind azt a szűkebb társadalmat, mellyel érintkezett. Emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni.

*

Dr. vitéz Török Béla adjunktus, helyettes tanár volt a főiskola tanítószemélyzetének másik halottja. Ez a haláleset a maga megrázó tragikumával mély nyomot hagyott kartársai emlékezetében.

Török Béla, Török Sándor miniszteri tanácsosnak, a vadászerdei erdészeti szakiskola egykori igazgatójának a fia, 1894-ben született. Középiskolai tanulmányait Temesvárott, az erdőmérnökieket Selmecbányán és Sopronban végezte. Közben, mint tüzértiszt, végigharcolta a világháborút.

Oklevelének megszerzése után rövid ideig gróf Esterházy Ferenc tatai hítbizományának volt erdőgondnoka, majd 1923-tól