A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1933-1934 (15481)
Fekete Zoltán lelépő rektor beszámolója a m. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1933/34. tanévi működéséről
9 A tanszékek száma részben régi tanszékek kettéválasztásával, részben új tanszékek szervezésével jelentékenyen emelkedett. 1934 elején összesen 31 szervezett tanszékünk volt, melyek közül azonban ötöt csak helyettes tanárok töltöttek be. A főiskolának két tudományos folyóirata volt: a bányászati és kohászati osztály közleményei német nyelven, „Mitteilungen“ cím alatt, és az Erdészeti Kutatóintézet és a főiskola közös folyóirata: az „Erdészeti Kisérletek." Az elsőnek kiadási költségeit a pénzügyminisztérium viselte és viseli most is a bányászati kutatások terhére, a másikat a földmívelésügyi minisztérium tartja fenn az Országos Erdei Alapból. Ezeknek a folyóiratoknak a révén könyvtárunk sok cserepéldányhoz jut, amely- lyeket mai kedvezőtlen gazdasági helyzetünkben különben nem tudnánk járatni. Könyvtárunk állománya egyébként már belátható időn belül eléri az 50.000 kötetet. 1927-ben könyvkiadó alap létesült 46.000 P alaptőkével, a tanszemélyzet szakirodalmi tevékenységének támogatására. Ez az alap számos tudományos munka kiadását tette lehetővé. Az általános szanálás idejében az alap külön kezelése megszűnt ugyan, azóta azonban a költségvetésben vannak megfelelő ősz- szegek előirányozva könyvkiadási költségek előlegezésére. A főiskola színvonalának emelése tekintetében rendkívül nagy jelentőségű eseményt mutat fel az 1931. év, mely nekünk is meghozta a doktori és magántanári képesítés jogát, az egyetemi jellegnek ezeket az elengedhetetlen attribútumait. Úgy látszott, hogy a főiskola ezzel mindent elért, amit az ország mai viszonyai között elérhetett. Bár sohasem mondtunk le arról, hogy a jövőben az egyetemi címet is megszerezzük, belátható időn belül nem látszott valószínűnek ebbeli tervünk elérése. Pedig a megoldás előttünk feküdt, közvetlen közelünkben. 1933 májusában pattant ki Hóman Bálint kultuszminiszter Úr nagyszabású terve, mely a József Nádor Műegyetem megszervezéséhez vezetett s mely a bánya- kohó- és erdőmérnöki tudományos szakképzés számára is meghozta a teljes egyetemi jelleget. Hogy az errevonatkozó 1934. évi X. te. megszületésének melyek voltak a minket érdeklő előzményei, arról a főiskola 1932—33. évi évkönyvében számoltam be részletesen s most épenazért nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni. A folyó évi július hó 1.-től költségvetésíleg a vallás- és köz- oktatásügyi minisztérium tárcájához kerültünk át s az új bányakohó és erdőmérnökí kar szeptember 4.-én alakult meg formailag is a Sziiy Kálmán államtitkár, miniszteri biztos úr elnöklete alatt megtartott ülésen. Ezen tették le a főiskola volt tanárai az egyetemi tanári esküt. A rektor és a dékánok pedig szeptember 20.-án tették le megbízatásukat az új funkcionáriusok kezébe. Ezzel dióhéjba tömörítve, beszámoltam az elmúlt két évszázad történetéről. Úgy érzem, hogy ezekután nem volna alka
