A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1932-1933 (15481)
Beszámoló a M. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1932/33. tanévi működéséről
6 évszázados ősi fészkét, Selmecbányát, hogy több, szánalmas kísérlet után végre új otthonában, Sopronban, a csonkaország nyugati határvárosában telepedjék le. Úgy látszott, hogy itt sem lesz maradása s a trianoni békekötés ismét földönfutóvá teszi. Csak a népszavazás hozta meg neki a rég sóvárgott biztonságot. És valóban csak a titkon működő felső erőknek tudhatjuk be azt, hogy ez a kiűzött, mindenétől megfosztott, koldusbotra jutott intézmény hamarosan talpraállt, veszteségét javarészt ki* heverte s színvonala tekintetében nemcsak hogy nem fejlődött vissza, hanem űj lendülettel haladt előre s ma már európai viszonylatokban is méltó helyet foglalhat el a hasonló célú intézmények közt. Elhelyezése, bár férőhely tekintetében jelentékenyen vesztett a seimeczi viszonyokhoz képest, egészbenvéve megfelel a kivánalmaknak. Felszerelését javarészt pótolta sőt fejlesztette. Tanszékeinek a számát szaporította s elérte azt is, amit Selmeczen nem sikerüli elérni: 1931-ben elnyerte a doktori és a magántanári képesítés jogát, az egyetemi színvonalnak ezeket a jellemző tartozékait. • • 1933. május 22.-én zajlott le a főiskola első doktoravató közgyűlése, a pénzügyi és a földmívelésügyi kormány kiküldötteinek jelenlétében. A pénzügyminisztériumot Böhm Ferenc miniszteri tanácsos, a földmívelésügyit Papp Béla miniszteri tanácsos képviselte. Részt vett a közgyűlésen a pécsi Erzsébet Tudományegyetem, a keszthelyi gezdasági akadémia, a Budapesti Mérnöki Kamara, a Magyar Mérnök és Építészegylet, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, az Országos Erdészeti Egyesület, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű rt., a Dunagőzhajózási rt. és a Salgótarjáni Kőszénoánya rt, képviselete. Számos üdvözlő sürgöny és levél is érkezett, intézményektől és magánszemélyektől egyaránt. Szép számban jelentek meg a helybeli hatóságok képviselői, kik közül dr. Simon Elemér főispánt, dr. Thurner Mihály polgármestert és Gévay-Wolff Lajos alispánt emeljük ki. Sopron közönsége köréből egyébként is számosán mutattak érdeklődést a főiskola jelentőségteljes ünnepélye iránt, úgy hogy a tér jedelmes tornacsarnok zsúfolásig megtelt a résztvevők százaival.
