A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1932-1933 (15481)
Beszámoló a M. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1932/33. tanévi működéséről
14 Egy más'k, nagyon fontos szempont, melyet a mai viszonyok közölt mindenek felelt mérlegelnünk kell, a takarékosság kérdése. Kétségtelen, hogy az ország pénzügyi érdekei paran- csolólag dönthetnek olyan kérdésekben is, amelyek rendes körülmények közt elvi viszonylatokban nem is merülhetnének fel. Ha tehát a szóbanforgó reformtervezet olyan megtakarításokkal járna, amelyek a vele kapcsolatos hátrányokat messze felülmúlnák és az államháztartás szempontjából súlyos tehertől való szabadulást jelentenének, akkor, ha fájó szívvel is, bele kellene nyugodnunk ennek az ősrégi, de azért ma is tevékeny, hasznos és fejlődésképes intézménynek a szétdarabolásába. Szerény véleményem szerint azonban ilyen nagy megtakarításokra számítani itt nem 1<hét Főiskolánk költségvetése a Sopronban elért'maximális 1 millió 60 ezer P-ről csaknem felére 537 000 P-re szállt le. Ebből nvntegy 80°/0 esik a személyi, 20% a dologi kiadásokra. Ha ezzel a kereken félmilliós kiadással szembeállítjuk a a hazai bányászat, kohászat és erdészet nyújtotta 200 milliós nemzeti jövedelmet, a főiskolára fordított kiadásokat nem lehet túlságosan magasaknak tartani, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ennek a nemzeti jövedelemnek a létrehozásában a szakképzett bánya-, kohó- és erdőmérnököknek elsőrangú szerep jut Ha a bányászati agazat Budapestre helyeztetnék át, az erdészet ellen' en itt maradna, de amellelt Budapesten is állíttatnának fel erdészeti tanszékek, ez olyan formában aligha volna keresztülvihető, hogy a költségvetési összeg leszáliíttassék, de amellett a kiképzés érdekei se szenvedjenek. Azokat az előkészítő tanszékeket ugyanis, amelyek ma mindkét ágazat céljait szolgálják, a Sopronban maradó erdészeti ágazat kedvéért továbbra is fenn kellene tartani, mert ezek nélkül az előkészítő tanulmányok nélkül főiskolai színvonalú erdőmérnöki szakképzés el sem képzelhető S ha egy-két tanszék megszűnnék is, ezzel szemben Budapesten is kellene erdészeti tanszékekről gondoskodni, ami az említett megtakarítások költségvetési előnyeit lerontaná. És ha mindezekhez hozzászámítjuk a köllözkö dés kiadásait, a budapesti elhelyezés költségeit s az itt, Sopronban beépített értékek visszahagyásából származó veszteségeket, akkor alighanem olyan számítási eredményekhez julunk
