A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1932-1933 (15481)
Beszámoló a M. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1932/33. tanévi működéséről
ll gyelmes Uram, ma elérkezett s ezért engedje meg Nagymélló- ságod, hogy a tanári karnak ebben a tárgyban kialakult véleményét röviden összefoglalva ismertethessem. A Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola egészen különleges szervezetű intézmény, mely jelenlegi alakját a természetes fejlődés folyamán vette fel- 1735-ben szervezték Selmeczbányán azt a bányalisztképző intézetei, mely 1763-ban vált főiskolai jellegűvé s 1770-ben ruháztalott fel az „akadémia“ címmel. Tehát mint főiskolának 170 éves múltja van s így a francia Ecole des ponts et chaussées után ez az intézet tekinthető a világ legrégibb technikai irányú főiskolájának. A hazai bányászat és kohászat az erdő terményeire eleitől fogva rá volt utalva s régen az állami erdők túlnyomó része is a bányászat kezelése alatt állott. Ez azt hozta magával, hogy tanintézetünkön már kezdettől fogva súlyt helyeztek az erdészeti ismeretek tanítására is. Az önálló erdészeti ágazat azonban forma szerint csak 1808-ban alakult ki. Azóta fejlődik egymás mellett, egymással szoros kapcsolatban főiskolánknak ez a két ága. Ez a fejlődés hozta létre szervezetünk mai alakját. Mind a bányászat, mind az erdészet őstermelés. S bár az elsőben inkább az ipari, az utóbbiban a gazdasági termelés jellemvonásai a túlnyomók, mégis mindegyikben annyi a műszaki vonatkozás, hogy ez a kettő jól megfér egymás mellett és lehetővé teszi a közös előkészítő tanszékek munkájának célirányos és gazdaságos kihasználását. így ugyanazon a tanszéken hallgathatják a különféle szakok a mennyiségtant, ábrázológeometriát, fizikát, technikai rajzot, grafosztatikát, mechanikát, elektrotechnikát, általános ásványtant, földtant, épitéstant stb. A teljes szétválás tulajdonképen csak a negyedik évfolyamban következik be, amikor is kizárólag szaktárgyak adatnak elő. Többször felmerült már az a kérdés, vájjon az erdészeti szakon szükséges e a műszaki vonatkozásoknak olyan mértékű kidomboritása, amint az tényleg történik? Erre a kérdésre mindenki, aki a hazai erdőgazdaság igényeit ismeri, csak igennel felelhet. Az erdőgazdaságot vezető erdőtisztnek nálunk a legtöbb esetben alaposan képzelt mérnöknek is kell lennie, aki a gondjaira bízott uradalom műszaki feladatait maga végzi el. Maga eszközli a felmérést, térképelést, területszámítást, üzemi
