A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1931-1932
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola tanévmegnyitó közgyűlése
21 nél láttam. — Nálunk az általános túlbuzgóság ellen intézményesen védekezni egyáltalában nem szükséges. Igaz, hogy mások a viszonyaink. Más a magyar faj történelmi fejlődése, mások a magyar nép faji jellemvonásai, más az éghajlatunk, más a környezetünk és — sajnos — más a mi szegény megcsonkított hazánk helyzete sok minden egyéb tekintetben is, mint az említett északi rokonországé. De én azért mégis alkalomszerűnek találtam, hogy az előbbi példát felhozzam, mert úgy véltem, hogy amint engem megragadott az, úgy másokra is hatással lehet. Mulasztásnak tartanám, ha ott szerzett benyomásaimat és az azok alapján nyert képet nem tárnám a mi ifjúságunk elé is. Ezzel kapcsolatban azonban kötelességszerűen tanáccsal is akarok szolgálni arranézve, hogyan küzdhetünk a siker reményében azok ellen a gyengeségek ellen, amelyek a kitartó munka tekintetében akár faji, akár egyéni hibáink következmé- nyeképen jelentkeznek. A kitartás legfőbb kelléke: a bizalom. Bizalom abban, hogy a kitűzött célt elérjük. Bizalom a saját erőnkben, bizalom a körülmények kedvező alakulásában, a jobb jövőben és sok minden egyébben, amiért élni és küzdeni érdemesnek találjuk. Azt kérdezhetnétek erre, kedves ifjú barátaim, hogy dehát honnan vegyétek ezt a bizalmat a mai szomorú időkben? Ebben a csonka, életképtelen hazában, ahol a gazdasági élet minden forrása eldugult, ahol minden pang, ahol haladás helyett mindenütt visszafejlődés, gazdagodás helyett elszegényedés, jólét helyett nyomor mutatkozik? Ahol senki elhelyezkedni nem tud? Ahol kinevezés helyett az egész vonalon elbocsátás folyik? Ahol okleveles szakemberek eredménytelenül törik magukat alárendelt jellegű állásokért? Ahol elkeseredett seregként áll egymással szemben az ifjak és az öregek tábora? Ahol a betevő száraz falatért folyik az élet-halálharc? Kedves Barátaim, ha ti csak ezt néznétek és csak ez a szomorú kép lebegne a szemetek előtt, akkor valóban alig lehetne tőletek azt várni, hogy az ifjúság szemüvegén keresztül, rózsaszínűnek lássátok a jövőtöket. Ahol nincs fény, ott minden üveg feketét mutat! És nektek mégis bíznotok kell! A csüggedésnek nem szabad úrrá lennie rajtatok. Mert a csüggedés rossz tanácsadó.
