A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1931-1932
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola tanévmegnyitó közgyűlése
17 általában nem pótolhatjuk. Nekünk ízig-vérig magyar szak- irodalomra van szükségünk. Ezért fontos, hogy a szaktudományok leghívatottabb munkásai, a főiskola tanárai ne fosztassanak meg az összefoglaló irodalom művelésének lehetőségétől se. Ezekután áttérek a rektori beszámolónak egy másik tárgy- csoportjára. Cotel volt rektor úr Öméltósága magas színvonalú fejtegetéseiben megemlékezett a hazai bánya-, kohó-, vas- és fémipar magas fejlettségéről és szembeállította azzal mezőgazdaságunk visszamaradottságát. Ez mindenesetre beteges tünete az ország közgazdaságának s a jövő egyik legfontosabb feladata lesz a megkívánt egyensúlyt ebben az irányban helyreállítani. Mezőgazdasági termelésünk nagyobb fokú fellendítése nézetem szerint — sok egyeben kívül — a mesterséges öntözés kérdésének a megoldásától függ. Ezzel volnának kiküszöbölhetők Alföldünk szeszélyes éghajlatának hátrányos hatásai. Ez azonban olyan természetű kérdés, amelynek fejtegetésére nem érzem magam hivatottnak. Alkalomszerűnek tartom azonban, hogy mint erdészszakember megemlékezzem ezzel kapcsolatban a magyar erdészet helyzetéről is és különösen a többtermelés jövőbeli feladataival foglalkozzam. A trianoni területváltozások következtében erdeink 85%-át vesztettük el terület szerint, minőség szerint azonban még sokkal többet, úgy hogy jelenlegi termelésünk a régi Magyarország fatermésének tizedrészét sem éri el. Hogy mennyire visszaesett erdőségeink színvonala minőség tekintetében, az legmeggyőzőbben mutatja a területegységre vonatkoztatott évi átlagos fatermés összehasonlítása. Ez Bedő szerint annakidején kereken 3 m3-t tett ki hektáronkint, ma pedig még az 1 m3-t is alig üti meg. Mostani erdőségeink ugyanis a legsilányabb részét teszik a régi Magyarország erdőségeinek. Erdeink fele sarjerdő, de szálerdeink jelentékeny része sincs olyan állapotban, mint azt a szakszerűség megkívánná. Hogy ez így van, annak eredete messze visszanyúlik azokba az időkbe, amikor még az erdő használatát nem szabályozták rendszeres törvények s amikor a sűrűbben lakott részek erdőségeinek túlhasználata mindennapos jelenség volt. A Kárpátok erdőkoszorúja ezzel szemben, nehezebb hozzáférhetősége és a lakosság gyér volta következtében jobban ellene tudott állani a kizsákmányoló törekvéseknek.
