A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1931-1932
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola tanévmegnyitó közgyűlése
13 földműveléssel rendelkező Dániában is válságba jutott a földművelő osztály, eszünkbe kell, hogy jusson az amerikai autókirálynak, Ford-пак a tétele, aki abszurd és naiv óhajtásnak tartja azt a kívánságot, hogy a mai világban, amelynek élete az állandó munka elvén épült föl, néhány hónapig tartó, úgynevezett idénymunkából is egész éven át meg lehessen élni. (H. Ford: „Ma és holnap.") A hazai nagyipari termelés — legalább is a minket közelebbről érdeklő bánya-, vas-, fém- és faipari termelés — ezzel szemben ügy fajlagos, mint egyébb vonatkozásban egy szinten áll a külföldi ipar termelésével. Néhány külföldi utamon szerzett tapasztalataim kétségtelenül meggyőztek arról, hogy például a magyar vas. és acélgyárak teljesítménye úgy fajlagos, mint minőségi vonatkozásban tökéletesen eléri Európa legjobb vas- és acélgyárainak teljesítményeit, sőt azokat nem ritkán messze túlszárnyalja. Logikusan vetődik fel a kérdés, hogy — ha a magyar nagyipar teljesítményei ennyire kiválóak — termékei miért nem olcsóbbak? Bizonyára azért, mert a nagyipar termelő és értékesítő szervezete (akár kartellnek nevezzük azt, akár másnak) az egész világon olyan természetű, hogy elsősorban az árak tartásáért, esetleg emeléséért kell küzdenie. Korunkat — azt hiszem — bátran nevezhetjük a profit korszakának, ami éppenséggel nem megszégyenítő, mert egészen kétségtelen, hogy biztos haszon, profit nélkül vállalkozó szellem, e nélkül pedig nagyipari fejlődés el sémi képzelhető. Nekünk viszont, mint mérnöknevelő főiskolának, elsőrangú érdekünk, hogy a hazai nagyipar virágzáshoz jusson. Nemcsak azért, hogy diplomás mérnökeink el tudjanak helyezkedni, hanem azért is, mert az ipar elsorvadása a magasrendű magyar kultúrszervezet összeomlására vezetne. Nem vitatható ugyanis, hogy számba vehető tőkeképző és sok alkalmazottnak jó jövedelmet biztosító ereje csakis a nagyiparnak van, Nagykoncepciójú és kiterjedt szervezetű kultúrélet tehát csak virágzó ipar mellett lehetséges! Nekünk tehát mindig ott kell lennünk, ahol az említett hazai nagyiparok jobb jövőjéért folyik a küzdelem, abban a reményben, hogy ezzel mindig a közérdeket fogjuk szolgálni és hogy az ország társadalmának egyik osztálya sem fog megfeledkezni arról a kötelességéről, hogy kiváltságait ne ki
