A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
8 jelent második kötetet már mindenütt feszült várakozással várták. Több mint százötven egyetemi és más tudományos intézettől kaptunk értük cserepéldányokat. Úgy ezek a közlemények, mint az Erdészeti Osztály kiadványa: az „Erdészeti Kísérletek“ mindenütt elismerést és tiszteletet szereztek az ősi selmeci főiskola hírnevének. Ezt a szellemi fegyvert meg lehet ugyan csorbítani trianoni hitelmegvonások által, de még csorbán is olyan erős a vágása, hogy szellemi utón érvényt szerez a magyar igazságnak. Mert egyelőre csupán szellemi fegyverek állanak rendelkezésünkre, hogy országunk régi határainak visszaszerzéséért küzdjünk. Sokszor felmerül a gondolkozó ember előtt az a kérdés, vájjon a győző hatalmaknak az a része, mely még ma is a tudatlanság kihasználásával, hamissággal és hazugsággal megállapított trianoni határok megváltozhatatlansága mellett küzd, annyira korlátolt agy velők által van-e igazgatva avagy a mérhetetlen kapzsiság által elvakítva, hogy az amerikai segítséggel kierőszakolt igazságtalan szerződésekre akarja az örök békét alapítani? Ó igen! Régi határaink birtokában mi lennénk legnagyobb hívei az örök békének! De így! Vájjon érvényesnek lehet-e tekinteni azt a megállapodást, melyet egy útonálló fegyverrel kezében csikar ki áldozatától ? Ugyebár nem ! Hát ilyen értékűnek tekintjük mi legyőzött nemzetek a trianoni és a többi „békét". Csakis az uralmon levő hivatalos kormányokat kötelezi a szerződés, melyet erőszakkal reájok kényszeritettek. Vájjon fegyver nélkül lehet-e eredményesen küzdeni a régi határokért ? Igenis lehet! Nem a propagandát értem, hanem az erős nemzeti-erkölcsi életet! Merem azt állítani, hogy hazánknak az Egyke és a vele kapcsolt erkölcsi züllött- ség, a kivándorlás és ennek igazi okai, többet ártanak, mint a trianoni béke. Mert egy szaporodó és erkölcsileg magas fokon álló, összetartó, nemzeti érzéstől áthatott munkás nép olyan expanzív erővel bír, hogy egyrészt a politikai határokon túl egyre szélesedő sávot teremt, másrészt a megszállt területek nemzeti érzésű lakosságában annyira fokozza az összetartozás érzését, a minden beolvasztó törekvés ellen küzdő erőt és a nemzeti egybeolvadás vágyát, hogy egyre több önállóságot kiküzdve, végül a rohadt burkolattól megszabadulva ősi hazájával egyesül.
