A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
38 kisugárzó nagy szelleme, nemkülönben családi életének eszményi bensősége mind a sors kegyeltjének mutatta. Napsugaras ifjúsága hazánk egyik legbájosabb vidékén telt, a kies hámori völgyben, Lillafüred tőszomszédságában. Itt éledt benne a természet iránt való rajongása, a kutatásához való hajlandósága, amelyet nagybátyja, a nagy Hermann Ottó szított, aki, amint Vadas maga mondja egyik munkájában: „beléoltotta a nagy Természet iránti szeretetet és megtanította annak könyvéből olvasni“. A Természetért való rajongása vitte az erdőmérnöki pályára, a selmeci főiskolára, ahonnan az állam szolgálatába lépett. A hegyvidéki erdőkben, részben a minisztériumban töltött egynéhány évi szolgálat után a vadászerdei újonnan létesített erdőőri szakiskola igazgatója lett és itt töltött évei alatt megalapozta ennek a szakiskolának fejlődését oly mértékben, hogy abból országos hírű, kiváló intézmény lett. Már ebben az időben megismerte a külföldet, amellyel az érintkezést állandóan fenntartotta és kimélyítette és ahol az ő neve a legjobban hangzók közé került. Az 1891-ik évben foglalta el a főiskolai tanszéket, amelyen haláláig megmaradt, három évtizeden át a magyar erdőmérnökségnek egész nemzedékét nevelve fel. Tanszéke az ő gondos vezetése alatt hatalmas fejlődést mutatott, annyira, hogy halála után már nem akadt ember, aki azt be tudta volna tölteni, ketté kellett azt osztanunk. A magyar erdőművelésnek Illés Nándor által megalapozott épületét Vadas Jenő építette ki, ő cserélte ki az idegen földből vett pilléreket olyanokkal, amelyeket tisztán a hazai földből formált, kiégetve a nyers anyagot nagy szellemének tiszta tüzében. Vadas Jenő nagy szellemének köszönjük az első nemcsak nyelvében, de tartalmában, anyagában és gondolat- menetében is magyar erdőművelést. A tanszéken kifejtett munkáját mindenütt és mindenkor elismerés és siker koronázta. Tanártársai szerették és tisztelték, hallgatói bálványozták és áhítattal hallgatták mélyen szántó, de mindig külsőleg is gondosan kidolgozott, ékesen szóló előadásait. A magyar gyakorlati erdőgazdaság, amelynek majdnem minden egyes művelőjéhez személyes ismeretség, benső ba
