A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
31 Ha az ő útjait járjuk, hiszem, hogy lesz még magyar Feltámadás! Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Levett kalappal álljunk meg Herrmann Emil felejthetetlen emléke előtt, és a tisztelet, a hódolat, a hála és a szeretet koszorúját helyezzük lábai elé. 2. Avatóbeszéd Fekete Lajos volt főiskolai tanár szobránál. Elmondta Lesenyi Ferenc főiskolai r. tanár. Amikor Fekete Lajos szobra elé állok, úgy érzem, hogy hazánk és benne a mi évszázados Alma Materünk történelmének egyik legszebb korszaka elevenedik meg előttem. Visszajön a múlt messzetünt sugára és reáveti fényét nemzeti életünknek azokra a csodás évtizedeire, amelyek az alkotmányos szabadság visszaállítását követték és amelyek alatt, a népek életében szinte páratlan lendülettel pótoltuk mindazt, amit a fegyverzörgés hosszú, nyomorúságos évszázadai alatt elmulasztottunk. Valóban, különös kegye a népek sorsa fölött őrködő isteni Gondviselésnek, hogy a teremtő géniusznak olyan erejével áldotta meg nemzetünket, amellyel tudományunkat, művészetünket, gazdasági életünket, közéleti berendezéseinket és intézményeinket — a történelem mértéke szerint olyan rövid idő alatt — a nyugateurópai műveltség legmagasabb szintjére voltunk képesek emelni. Ennek a géniusznak volt megtestesítője főiskolánk egykori nagynevű professzora, Fekete Lajos is, Ez a géniusz volt hajtóereje annak, a méreteiben és hatásaiban majdnem páratlan munkának, amelyet e főiskolán kifejtett. És ennek a géniusznak szelleme sugárzik felénk ércbeöntött jóságos nemes arcáról ma is. Gyújtsuk fel az emlékezés mécsesét és tekintsünk végig ennek világánál élete folyásán; kutassuk fel azt a vezérfonalat, amely munkás élete könyvének sűrűn teleírt lapjait összefűzi és emeljük ki azt a motivumot, amely küzdelmek
