A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
Szoboravatóünnepség a főiskolán 1930. október 18.-án. Avatóbeszéd Herrmann Emil volt íőískolaí tanár szobránál. Elmondta Pattantyús Abrahám Imre főiskolai r. tanár. A XX. század kultúrembere ma már el sem tudná képzelni életét a vasút, a villanyvilágítás és a technika többi áldása nélkül, de kevesen gondolnak arra, hogy milyen hosszú, akadályokkal teli utat kellett megjárni, hogy a technika mai fokára eljuthassunk. A technikai kultúra felfelé ívelő lendületét, a számtalan akadállyal szemben, csak a gőzgép fejlődése tette lehetővé, ennek fejlődési útját pedig ama szellemóriások energiája egyengette, kik fáradhatatlan, céltudatos munkával felkutatták a vízgőz és a tüzelőanyagok fizikájának és chémiá- jának törvényszerűségeit, feltárták a szerkezeti anyagok titkait, belehatoltak a mechanika és a szilárdságtan mélységeibe, és az üzemi kísérletek és megfigyelések eredményeire támaszkodva, azt a másfél évszázad előtt még nagyon esetlen gőzgépet az üzemi nehézségekkel minden körülmények között dacolni tudó, hatalmas gépekké fejlesztették, amelyek ma már a tüzelőanyagok milliárdnyi kalóriáját állítják az emberiség szolgálatába. E nagy kutatók egyike Herrmann Emil volt, akinek tiszteletére itt ma összegyűltünk, hogy ércszobra előtt hódoljunk az európai hírű tudós, a nagynevű professzor és a melegszívű ember emlékének! Mélyen tisztelt ünneplő Közönség ! Herrmann Emil egész életében a munka embere volt. A magyar délvidéken született 1840-ben, ahol a bányász és az anyaföld méhéből akkor még a magyar számára hozta fel a kincseket, ahol a kohász a re- siczai kohóban akkor még a magyar kultúra részére hengerelte sínné a magyar ércből olvasztott vasat. És a germán
