A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)

A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése

16 Kivonat az Országgyűlés képviselőházának 1930. évi június hó 5-én tartott 403. üléséről. Temesváry Imre: A magam részéről szintén csatlakozom ahhoz a felszólaláshoz, amelyre már Biró Pál t. képviselő­társam a pénzügyi bizottságban is felhivta a pénzügyminiszter úr szives figyelmét, amelyre már erről a helyről az előző esztendőben is több alkalommal voltam bátor én is felhívni a pénzügyi kormány figyelmét és ez a kivánalom az, hogy a világhírű soproni, régebben Selmecbányái főiskolának adjuk meg a jogot a magántanári képesítéshez és a doktorátus adásához. Csodálatos dolog, hogy ez a kiváló intézet nincs felruházva ezzel a joggal, ahonnan pedig — büszkén vallhat­juk — az egész világon örömmel alkalmazzák rendkívül nagy képzettséggel bíró mérnökeinket, akik ma is több, mint százan járják az egész világot, az egész világ legeldugottabb részeit és a legnagyobb világcégeknél, a legnagyobb olajvállalatok­nál és bányavállalatoknál nemcsak mint alkalmazottak szol­gálnak, hanem vezető poziciót töltenek be, mégis nélkülözni kénytelenek a képesítésnek ezt az alaki kifejezését, amit egyéb, ennél a soproni intézetnél jóval kisebb jelentőségű, hasonló külföldi intézeteknek már régen megadtak. Szükséges lenne ennek a képesítésnek megadása egyrészt azért, mert a főiskola mai tudományos felkészültsége minden tekintetben megfelel annak, hogy ezt a képesítést megadhassuk, de szük­séges volna ez másrészt azért is, mert az innen kikerülő kiválóan képzett mérnökök itt ebben a piciny kis csonka országban nem tudnak elhelyezkedni, és — miként említeni bátor voltam — szívesen alkalmazzák őket külföldön min­denütt. Miért kell nekik nélkülözniök azt az alaki megkülön­böztetést, amelyekben a külföldi intézetek már régen része­sítik mérnökeiket ? Ezért én bátor vagyok felhívni a pénzügyi kormány szives figyelmét arra, hogy tegye megfontolás tárgyává ezt a kérdést, az akadályokat küzdje le és ha másként nem lehet megoldani a kérdést, esetleg át kell adni ezt a főiskolát a kultuszkormányzatnak, hogy a főiskola ezzel a képesítéssel felruházhassa az ő kiválóan képzett mérnökeit. Herrmann Miksa: T. Ház! Szivem ellenére kell tele­grammstilusra szorítkoznom. Nem akarom feltartóztatni a költ­

Next

/
Thumbnails
Contents