A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
12 Aki a mélyentisztelt hallgató közönség sorából most két esztendeje elmondott rektori székfoglaló beszédemet meghallgatta, vagy a főiskola 1929. évben megjelent évkönyvében azt elolvasta, meggyőződhetik róla, hogy kitűzött programmom- nak az a része, mely a főiskola legfontosabb ügyének: az egyetemi egyenrangusítás külső tényének elérésére vonatkozik, egyáltalán látható módon nem valósult meg. Főiskolánk ma is abban a meg nem érdemelt helyzetben van, mint két esztendővel ezelőtt. Egyedül áll az egyetemi jellegű intézmények sorában kirekesztve az egyetemek státuszából. Tanárai még azt az előlépési rendszert sem élvezik, melyet a kultuszkormány minden tanító intézménye, még a kisdedóvó képzők is élveznek. Minálunk még ma is a kihalási rendszer alapján juthat csupán a rendkívüli tanár rendes tanári állásba és a háború előtt élvezett korpótlékok sincsenek ismét rendszeresítve. Hogy milyen régi főiskolánk küzdelme az egyenrangú- sításért, azt legjobban jellemzi egy 1907-ben megjelent cikk, melyet bátor leszek kivonatosan ismertetni: A „Pesti Hírlap" 1907. június 9. vasárnapi számának 33. oldalán olvashatjuk : Az évszázados selmeci bányászati és erdészeti akadémia 1904-ben előlépett: főiskolai címet kapott. A bányász és erdész hallgató egyenlő rangú lett a másik műszaki főiskola, a kir. József-műegyetem hallgatójával: érettségi alapján négy éves tanfolyamot kell végeznie, hogy megszerezhesse két évi gyakorlati szolgálat után a bánya- vagy erdőmérnöki oklevelet. A tanári kar azonban nem emeltetett javadalmazás tekintetében a József-műegyetem tanári karával egy színvonalra. A bányászati és erdészeti főiskola rendes tanárainak csak egy része kerül a VI. fizetési osztályba, korpótlékot pedig sem a rendes, sem a rendkívüli tanárok nem élveznek. Mária Terézia dicső királyunk másképen gondolkozott. Kisebb címeket adott, de nagyobb javadalmazást. Akadémiát alapított, de az akadémia első tanárának, Jaquín Miklósnak 2000 forint volt a fizetése, holott a Nagyszombatból Budára áthelyezett egyetemi tanároknak 1200 forint fizetést állapítottak meg. Ily arányban maradt a javadalmazás még az abszolút korszakban és a provizórium idejében is. Az osztrák bányásziskolák, amelyek a múlt század ötvenes éveiben emelkedtek akadémiai rangra, már 1874.
