A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1927-1928 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnökí főiskola 1928. évi október hó 7.-én megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
7 Itt megemlítem még, hogy a rendes előadókon kívül Pocsubay János adjunktus és Fáik Richárd tanársegéd is megbízatott egy-egy tantárgy előadásával: előbbi a „geodéziát“ adta elő a kohómérnökhallgatóknak, utóbbi a „gépelemek" című tantárgyat a bánya- és a kohómérnökhallgatóknak. A tanári kar volt tagjai közül Szentistványi Gyula nyugalmazott rendes tanárt és Tomasouszky Lajost érte kitüntetés, a legfelsőbb kormányzói elismerés alakjában. Szentistványi súlyos betegsége nem engedte meg, hogy kitüntetését a tanács megfelelő formában juttassa el hozzá, Tomasovszky ellenben ünnepélyes keretek közt vette át a kormányzói elismerést jelképező koronás érmet a főiskola tanácsülésén. Ebből az alkalomból a tanács jegyzőkönyvileg is megörökítette Tomasovszky emlékét. Bensőséges, meleg hang jellemezte azt a búcsúztatót is, amelyet az ifjúság rendezett nyugalomba vonuló tanárának. Mély gyászt jelentett a főiskolára és az egész bányászati szakra nézve Szentistványi Gyulának f. évi januárius 15.-én, 74 éves korában történt elhunyta. A főiskola személyzete és ifjúsága a hagyományos gyászpompával kisérte el utolsó útjára a tudomány fáradt munkását, aki több mint egy fél évszázadon keresztül szolgálta szakját és hazáját önzetlen szorgalommal, kiváló rátermettséggel, de egyszersmind mindenkit magához láncoló meleg szeretettel és igazi kollégiális barátsággal. Emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni! A boldogult életrajzát a főiskola évkönyve fogja közölni. Gyászrovatunkban meg kell még emlékeznünk Dr. Vértesi Tóth Imre m. kir. egészségügyi tanácsos, nyug. bányakerületi főorvos elhalálozásáról is, mint aki főiskolánkon évtizedeken át adta elő a közegészségtant. Dr. Tóth Imre neve előkelő helyet foglal el a bánya- és kohóegészségtan történetében, mert ő volt az, aki a bányaaszály és az ólommérgezés rémét legyőzte és ezzel európai viszonylatokban is az orvostudomány jelesei közé emelkedett. A trianoni határok őt is elszakították szükebb hazájátóL s a Dunántúl szülötte ott nyugszik most a csendes selmeczi hant alatt. A halál az elmúlt tanévben hallgatóságunk sorait sem kímélte meg: két erdőmérnökhallgatónk, Gasparik Jenő és Felber István ifjú életét kívánta áldozatúl. A személyi ügyekkel kapcsolatban meg kell még emlékeznem arról, hogy Boleman Géza r. tanár az 1932. év végéig terjedő ülésszakra az 1927, évi XIII. t. c. alapján létesített Ösztöndíjtanácsba hivatott be, Vági István r. tanár pedig a földmivelésügyi minisztérium állandó központi talajjavító bizottságának tagjává neveztetett ki. A Felső Oktatásügyi Egyesület Lesenyi Ferenc r. tanárt választmányi tagjává választotta, Kívüle
