A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1927-1928 (S-160/1982)
Függelék
72 Ez a — tekintélyes Összegre rugó — vagyonnövekedés, amint látjuk, majdnem teljes összegében a bányász és erdész társadalom áldozatra való készségének az eredménye és úgy illenék, hogy a Segélyző Egylet mindenkinek, aki ennek az összegnek az összehordásához hozzájárult, külön-külön levélben mondjon köszönetét. Azonban reméljük, hogy a nemes szívű adományozók meg fogják nekünk bocsátani, ha költségmegtakarítás végett ezen az utón fejezzük ki nekik leghá- lásabb köszönetiinket. A hallgatóság a Segélyző Egylet részéről az 1927 28. tanévben majdnem kétszer akkora összegű segélyben részesült, mint az 1926 27. tanévben. A segélyek azzal a kötelezettséggel adattak ki, hogy a segélyben részesült hallgatók a számukra kiutalt összegeket valamikor a Segélyző Egyletnek visszatérítik, Az 1927/28. évben a Segélyző Egylet, miután annyi hallgatónak, ahány megérdemelte volna, nem tudott segélyt juttatni, kisérletképen úgy próbált egyes hallgatók kritikus anyagi helyzetén segíteni, hogy számukra rövid lejárattal kamatmentes pénzkölcsönt utalt ki. A kölcsön engedélyezésénél azt a korlátot állítottuk fel, hogy kölcsön címen összesen legfeljebb 500 pengő lehet forgalomban, vagyis újabb kölcsön csak a visszafizetések arányában engedélyeztetett. Amint tehát látjuk, a Segélyző Egylet működésére még mindig bénítólag hat az a körülmény, hogy az anyagi eszközök szűkösen állnak rendelkezésre. A múlttal szemben észlelhető — fentebb említett — javulás az 1927/28. évben úgy volt elérhető, hogy az alaptőkegyűjtőakció sikerében bízva a hallgatóság által befizetett díjak — csaknem teljes egészében — segélyezésre fordíttattak. Azonban ez az összeg — a jelenlegi viszonyok között — már csak az alaptőke évi jövedelmével szaporítható, mert arra, hogy a kiosztott segélyek visszatérítése állandó évi jövedelmet jelentsen — valószínűleg — még sokáig kell várni. Ami most már az alaptőke kamatjövedelmét illeti, erről megállapíthatjuk, hogy ez körülbelül 2 év múlva eléri az évi circa 800 pengőt, ezentúl azonban már jóval lassúbb tempóban fog emelkedni, mert az alaptőkének olyan nagy arányú további gyarapodására, illetőleg a bányász és erdésztársadalom akkora áldozatkészségére, mint amilyennek tanúi voltunk és vagyunk, később már aligha lehet számítani. Ha ehhez a kamatjövedelemhez hozzászámítunk a hallgatóság évi hozzájárulása címén 1000 pengőt, akkor az így kiadódó 1800 pengő az az összeg, amely körül a Segélyző Egyletnek ifjúságot támogató tevékenysége hosszú éveken át mozoghat. Ez az összeg azonban még arra sem elegendő, hogy a szegénysorsú, jó előmenetelü ifjakat a beiratkozási-, vizsga- és szigorlati díjak, valamint a megélhetés gondjaitól megszabadítsa, holott a hallgatóság még más tekintetben is a Segélyző Egylet gondozására szorulna. így pl. azt a szokást, amely Selmeczen
