A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1927-1928 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnökí főiskola 1928. évi október hó 7.-én megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
30 tanszékén is atyja örökébe lépett s mint császári kormány- tanácsos hall meg 1839-ben.“ Ez a leírás, bár nem teljes, de elég világos képet nyújt arról a nagy alkotó erőről, amely almamáterünk első tanárát jellemezte. Hatalmas tudásáról és óriási tevékenységéről tanúbizonyságot tesznek írott művei, művészi érzékéről a schön- brunni park örökszép tájrészletei, szervezőképességéről és erélyéről azok a fontos megbízatások, melyeket az uralkodói hatalom ruházott rá. Almamáterünk büszke lehet arra, hogy főiskolai múltjának első fázisa Jacquin Miklós nevéhez fűződik és ez a körülmény egyszersmind arra is fényt vet, milyen nagy fontosságot tulajdonított az uralkodó a selmeczbányai akadémiának és egyszersmind arra is, milyen magas színvonalon kezdte meg működését főiskolánk már 165 évvel ezelőtt! Jacquin születésének kétszázadik évfordulóját megünnepelni a múlt évben — sajnos — elmulasztottuk. A véletlen juttatott hozzá az arcképekhez, melyek alapján a bemutatott festményt elkészíttettük s ezzel kapcsolatban vezetett a neves férfiú életrajzának behatóbb tanulmányozása a nevezetes dátum megállapításához. A mulasztás azonban csak formai. Ami az ünneplés lényegét adja meg: az őszinte becsülés, a szellemi nagyság emlékéhez fűződő tiszteletteljes hódolat és az almamáter első tanára iránt érzett mélységes kegyelet ma is épen olyan jelentőssé teszi számunkra ezt a szerény keretek közt megnyilvánuló megemlékezést, mintha az egy évvel ezelőtt díszesebb külsőségek közt jutott volna érvényre. Amikor szívvel és lélekkel ünnepiünk, a formai rész szerepének háttérbe kell szorulnia! 165 év alatt sok minden változott. Az egész régi monarchia számára alapított, európai hírű és tekintélyű intézmény ma egy csonka, összezsugorodott ország tanintézetévé lett, melynek nyelve és szelleme nyilván idegen volna a nagy mester előtt, ha ma közöttünk lehetne. De egyet meg kellene értenie : azt, hogy ez a változott almamáter ma is meg tudja becsülni az ő nagyjait és hálás tisztelettel tudja méltatni azoknak az emlékét, akik az intézmény fejlesztésének és felvirágoztatásának az érdekeit a szivükön viselték, s akik ennek az almamáternek hírt, dicsőséget és elismerést szereztek. Ezeknek elseje volt Jacquin Miklós. Képe, amely az alapító királynő jobbján függ, immár eltörölhetetlenül lelkűnkbe fogja vésni az ő vonásait, mint aki ennek az ősrégi főiskolának a bölcsőjénél állott- Szolgáljon ő útmutató példánkul arra, hogyan kell tudományt szolgálni és tanári hivatást betölteni !
