A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1927-1928 (S-160/1982)

A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnökí főiskola 1928. évi október hó 7.-én megtartott tanévmegnyitó közgyűlése

25

szabású felmérései a nagykoncepciójú ember tervszerű, céltudatos intézkedéseit mutatják. Különös előszeretettel foglalkozott bányászati műszereink korszerű átjavításával, illetőleg alkotásával. Veithnek Szent-Istvány által megjavított akna- íüggélyezője új formájában olcsósága s könnyű kezelhetősége folytán veszedelmes versenytársa lett Fuhrmann aknafüggélye- zőjének. A kilengések elektromagnetikus tompításának kiépítése Mandrino elvét juttatta használható formában kifejezésre, selmeczi tárcsája Schmidt aknafüggélyező készülékét teszi centrikus függélyezésekre alkalmassá, ieszítéke Cséti feszítőkének általánosabb használatot biztosító előnyös módosítása. A lejtősaknák felmérésére szerkesztett elektromos jelzőtáblái egy teljesen eredeti alapeszmének fölötte sikerült megoldását mutatják, selmeczi irányrögzítő készüléke pedig főképen robbanógázos bányák iránykitüzéseinél bizonyult igen célszerűnek. Csétinek vezérfonálrövidségü bányaméréstanát kiváló gyakorlati érzékkel szélesebb alapokra fektette, sokoldalú tapasztalataival kibővítette és átdolgozta s így keletkezett Gyakorlati Bányaméréstanával, mint hatalmas alapvető munkával gazdagította szakirodalmunkat. Könyvét hazánk minden részében, sőt azon túl is ismerik és használják. Nemcsak a kezdő, hanem a gyakorlatban működő mérnök is nagy haszonnal forgatja, mivel feleletet talál benne a prakszis minden előforduló esetére.

Mint tanár, hallgatóinak igaz jóakarója volt. Kiváló nagy tudásával csak szeretete vetélkedhetett. Hallgatói rajongó szeretettel vették körül, mert benne mindenkor igaz támogatójukra találtak. Meleg szeretetével csak fokozta hallgatóinak a fölmérési tudományok iránti érdeklődését. Mély, tiszteletet parancsoló egyénisége nem zárta ki azt, hogy tanítványai föltétien bizalommal ne járuljanak hozzá. És ez a bizalom és ragaszkodás megmaradt bennök azután is, hogy a Főiskolát rég elhagyták. Hogy mennyire szívébe zárta őt az ország egész bányásztársadalma, mutatja az ősszel Sopronban megtartott bányászati kongresszus egy megható epizódja, amikor spontán lelkesedéssel köréje gyülekezett tisztelőinek serege, az egész jelenlevő magyar bányamérnöki és kohómérnöki kar s a legszebb selmeczi nótával adott kifejezést mélyen gyökerező szeretetének és ragaszkodásának. És most megdöbbenéssel szereznek majd tudomást róla, hogy ez az örökké mosolygó arcú, vígkedélyű öregúr, nincs többé az élők sorában.

Még halálában is mosolygó nagy halottunkat a Főiskolán ravataloztuk fel, hol virágerdőben, díszőrség közepette töltötte utolsó óráit Alma Máterének falai között. Temetése szerdán délután volt, mikor is a főiskolai tanács nevében Tettamanti Jenő prorektor búcsúztatta el magasröptű beszédével.

Utána régi bányászszokás szerint a kopogó szivettépő hangjai mellett salamandermenetben megindult a hatalmas gyászmenet az evangélikus temető felé. Itt még az ifjúság