A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1927-1928 (S-160/1982)

A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnökí főiskola 1928. évi október hó 7.-én megtartott tanévmegnyitó közgyűlése

18

geológus, Tuzson János a Pázmány egyetem nagynevű bota* nikus professzora, végül szeretett képviselőnk Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter úr mind főiskolánk tanárai voltak.

Főiskolánkról kikerült hírneves szakembereket névszerínt nem sorolom fel, csupán hivatkozom arra a tényre, hogy a bányászati, kohászati és erdészeti tudományok legnagyobb hirességei közül igen sok került ki főiskoláinkról. Tanúskodik erről Nagymagyarország bánya-, kohó- és erdőipara, mely mintaszerű volt az egész világon. Selmeczi főiskolánkat gyakran látogatták meg a föld minden részéből való szakemberek és kivétel nélkül a legnagyobb elismeréssel és csodálkozással nézték magas fokon álló tudományos berendezésünket.

Mégis mi lehetett az oka főiskolánk megalázó víssza- vettetésének ? Erre fogok az alábbiakban megfelelni.

Selmeczbánya gazdag aranybányáival a főiskola alapításakor 40.000 lakójával Magyarország negyedik városa volt. A selmeczi bányákban (Újbányán) épült az európai kontinens legelső gőzgépe. A bányák mintaszerű megművelése a legjobb helyet biztosította a bányászati felső oktatásnak ; ezüstkohója a kohászat tanulmányi igényeit kielégítette. Hatalmas, kiválóan kezelt erdőségei az erdészeti tanítás érdekeit szolgálták. így keresve sem gondolhatott a nagynevű királynő alkalmasabb várost a legfelső bányászati főiskola elhelyezésére.

Amint a föld belsejében az arany elfogyott, a város a szegényedés lejtőjén mind lejebb csúszott. Nehezen volt megközelíthető, s a rossz közlekedési viszonyok folytán ipara nem fejlődhetett, hegyes-völgyes volta, s tengerszín fölötti magas fekvése a mezőgazdaság előnyeitől is elzárták. Selmeczbánya élete bányáinak aranyához volt kötve, s az arany fogyásával együtt sorvadt. Gazdag németajkú, de magyar szívű polgársága kipusztult és szegény hivatalnok-várossá lett. A főiskolát ott felejtették és később az erőszakos pánszláv agitáció korában ott hagyták mint a magyarság védőbástyáját.

A háború utolsó éveiben, amikor még győzelmet, vagy legalább is becsületes békét reméltünk, Kassán akarta a magyar kormány a második műegyetemet felállítani. Ennek törzsmagja lett volna főiskolánk. Á tárgyalások 1918 őszén úgyszólván teljesen be voltak fejezve. Kassa városa minden áldozatot meghozott amit csak tehetett, hogy nemcsak a műegyetemet lássa el a modern kornak megfelelő épületekkel, de a tanári karnak is megfelelő otthonokat biztosítson. A vesztett háború mindent felfordított.

Néhány lelkes soproni hazafi, elsősorban Dr.Thurner Mihály polgármester úrnak erélyes és kitartó buzgólkodása folytán került főiskolánk Sopron városába.

Az első évek ebben az értékes régi városban keserves küzdelmet és szenvedést jelentettek főiskolánk egész személyzetére és ifjúságára. A kommunizmus idejében jöttünk ide és ennek tulajdonítható az az idegenkedés, mellyel e város kö-