A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1926-1927 (B-l/1967)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1927. évi szeptember hó 25.-én megtartott tanévmegnyító közgyűlése
6 ünnepélyével is összekötötték. Valamennyiüket kartársi melegséggel és szeretettel köszöntőm! Szívélyesen üdvözlöm végül főiskolánk tanári karát, adjunktusait, tanársegédeit, hallgatóságát és egész személyzetét! Bejelentem, hogy a közgyűlést táviratilag üdvözölte Far- baky István miniszteri tanácsos, nyug. főiskolai tanár, Kaán Károly nyug. államtitkár és a Selmecbányátok Egyesülete. * síé * Mélyen tisztelt főiskolai közgyűlés! A tanévmegnyitás programmjának egyik lényeges pontja az elmúlt év lefolyásának összefoglaló ismertetése. Ha ezek az ismertetések a messze múltba visszamenőleg rendelkezésünkre állanának, s ha azok a főiskola évkönyvében a részletesebb statisztikai adatokkal együtt meg volnának örökítve, akkor viszonylag könnyű dolga volna annak a kutatónak, aki a főiskola történetét akarná megírni. Az egymás mellé sorakozó évkönyvek összefoglaló kivonatában ennek a történelemnek a váza máris készen volna adva. Főiskolánkra nézve ez a lehetőség — sajnos — nincs megadva. Az évkönyvek kiadása a múltban nem volt szokásos s a háború előtt csak kivételesen és csak rendszertelenül jelentek meg ilyen természetű kiadványok. Újabban Tettamanti Jenő, a főiskola volt rektora indította meg az évkönyvek kiadását, az 1923/24.-i tanévvel. Kívánatos volna, hogy ez a kezdeményezés állandó rendszerré szilárduljon. Az elmúlt tanévben kedvezőtlen jelenségképen merült fel a hallgatóság számának erős megfogyatkozása. Összesen 159 hallgató iratkozott be az előző évi 229 hallgatóval szemben. Ez a létszámapadás, eltekintve a trianoni békéből folyó közvetlen visszahatásoktól, a nehéz gazdasági helyzetben, a régebbi mérnöki túltermelésben és az elhelyezkedésnek ebből folyó nehézségeiben rejlik. Az állás nélkül maradt mérnökök szomorú helyzete visszariasztotta a pályakeresőket ettől a főiskolától, amely a diákjóléti intézmények terén is jóval kevesebbet nyújt mint az ország más főiskolái. S így a szellemi túltermelés káros visszahatása a mi főiskolánkon nagyobb mértékben érezhető mint egyebütt. A szegénysorsú hallgatók természetszerűen inkább azokon a főiskolákon helyezkednek el, amelyek a létfenntartás megkönnyítése terén több kedvezést nyújtanak.
