A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1926-1927 (B-l/1967)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1927. évi szeptember hó 25.-én megtartott tanévmegnyító közgyűlése
14 lovits János rendes tanár, póttaggá Fekete Zoltán rendes tanár választatott meg. A felsőházi törvény megszünteti azt az elszigeteltséget, amelynek többé-kevésbbé minden alárendeltségi viszonyban álló intézmény alá van vetve. Mert a főiskola autonómiája korántsem elég ahhoz, hogy érdekeinek védelme a legmesszebbre terjedő viszonylatokban is érvényesülhessen. A hivatalos út a dolog természetéből folyólag nem mindig elég könnyed a legilletékesebb tényezőkkel való érintkezésre s korántsem biztosítja azt a szabadságot, amelyet a bajok feltárásában és a javaslatok megtételében az országgyűlés nyilvánossága és a törvényhozói jogok szabad gyakorlása jelent az ott képviselt érdekeltségekre nézve. A főiskola felsőházi tagsága ezért olyan üdvös intézmény, amelynek nemcsak a főiskola láthatja hasznát, hanem maga a kormányzat is. . Ezen a helyen kell megemlékeznem Waldbott Kelemen báró felsőházi beszédéről, melyben a költségvetés tárgyalásával kapcsolatban nagy szakértelemmel védte főiskolánk és kísérletügyünk érdekeit s ezzel intézetünket őszinte hálára kötelezte. Örvendetes ténye volt a lefolyt tanévnek a Magyar Országos Bányászati és Kohászati Egyesület vezetőségének az a sikeres akciója, amelynek eredményeképen a Selmecbányái főiskola aulájában maradt öt bronz mellszobor cseh kézből visszakerült mostani otthonunkba. A mai nap méltó kereteket fog szolgáltatni a viszontlátás ünnepéhez! A főiskolai ifjúság testnevelésének régóta vajúdó kérdése is közeledett egy lépéssel a kedvező megoldás felé. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 20.000 pengőt folyósított és azt már részben ki is utalta az evangélikus egyházkerület sportpályájának végleges megépítésére. Kikötése az, hogy a pályát bizonyos szerződéses feltételek mellett 10 évig a főiskola ifjúsága is használhassa. Ezzel nemcsak az lesz lehetővé téve, hogy az ifjúság szabályszerűen berendezett sportpályán gyakorolhassa magát, hanem a versenyek rendezése útján saját athletikai klubjának anyagi szükségleteiről is sokkal könnyebben fog gondoskodhatni, mint eddig. El nem mulaszthatom itt annak a megemlítését, hogy az athletikai klub felszerelési mozgalmának és nyilvános szereplésének legönzetlenebb támogatója az elmúlt években Lőrinczy Attila testnevelési tanácsnok, szolgálaton kívüli honvédőrnagy volt, aki eddigi, évente 2.400 P-t kitevő testnevelői tiszteletdíjait,
