A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1926-1927 (B-l/1967)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1927. évi szeptember hó 25.-én megtartott tanévmegnyító közgyűlése
9 A személyzeti ügyekről szólva nem mulaszthatom el, hogy az idén is ne emlékezzem meg arról a visszás helyzetről, amelyet számunkra a szanálás teremtett. A főiskola tanszékeinek száma 31. De tanári állás csak 26 van, s ezek közül is csak 22 tölthető be rendes tanárral, 4 ellenben csak rendkívülivel. 5 tanszék pedig tanár nélkül marad. Ezeket a tanszékeket részben adjunktusok, részben meghívott előadók látják el. A helyes és észszerű elv nem lehet más mint az, hogy az állami költségvetés keretén belül minden tanszék rendes tanárral legyen betölthető. Ez nem jelenti azt, hogy rendkívüli tanárok nem foglalhatnak helyet a tanári testületben, de biztosítja annak a lehetőségét, hogy a megüresedő állások betöltése mindenkor az adott helyzethez alkalmazkodjék, s a költségvetés korlátozásai ne állják útját az olyan megoldásoknak, amelyek ma csak személyi sérelmek árán vihetők keresztül. Elsőrangú tanerőket csak úgy biztosíthatunk főiskolánk számára, ha a rendes tanári állás elnyerése elé nem gördítünk akadályokat. Viszont a rendkívüli tanárok is méltán megkívánhatják, hogy amikor a rendes tanárokéval egyenlő munkakört töltenek be s az övékkel egyenlő terhet és felelősséget viselnek, számukra se legyen a jogos előmenetel útja bizonytalan időre elzárva. A mai helyzet pedig ez. Ennek állandósítása a jövőre nézve folytonos veszedelmeket rejtene magában és káros hatással volna az érdekelt tanárok munkakedvére, a tanári testületen belül annyira kívánatos kollégiális együttműködés összhangjára és végeredményében a szakoktatás érdekeire is. Ezért nagy hálával kell fogadnunk Mayer Károly föld- mívelésügyi államtitkár úrnak mint a két fölöttes minisztérium főiskolai közös bizottsága múlt évi elnökének Böhm Ferenc miniszteri tanácsos úrral, a pénzügyminisztérium XV/a főosztályának vezetőjével egyetértőleg kezdeményezett akcióját, melynek célja a jelengi helyzet visszásságainak megszüntetése, illetőleg a vázolt bajoknak költségvetési úton való orvoslása. Erre nézve egyébként a tanács is javaslatot terjesztett fel, kérve egyúttal a segédtanszemélyzet létszámának rendezését és megfelelő kiegészítését is. A szanálás egyébként az altiszti létszám viszonylataiban is újabb áldozatot kívánt. A már régebben megszüntetett 8 napidíjasi álláson kívül a múlt tanév végén ismét 3 altisztet kellett elbocsátanunk mint az újonnan megállapított, csökkentett létszámmal szemben mutatkozó fölösleget. Szerencse, hogy három
