A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1925-1926 (S-160/1982)
A m. kir. bányámérnoki és erdőmérnöki főiskola 1926/27. tanévet megnyitó közgyűlése
50 pontjaira volt tekintettel. Ezen feladat megoldásán felül az újonnan épült erdészeti palotában egy modern kémiai laboratóriumot rendezett be s emellett a nagy körültekintést igénylő munka mellett is foglalkozott kutató munkával. Erre az időre esik egyik kisérlete, melyben a bükk kémiai feldolgozásának lehetőségeit vizsgálta papírgyártási célokra. 1911-ben, mikor a főiskolán a kémiai tanszékek külön épületbe kerültek, ismét egy új intézetet szerelt fel. A laboratórium új felszerelése a világháború előtt lett kész és igazi látványosság volt. Sajnos, az összeomlás miatt a csehek kezébe került és az efelett érzett keserűséget soha többé elfelejteni nem tudta. Sopronban az ideiglenes laktanyában sokszor sóhajtozva mondotta nekem az öreg úr: „Csak még egyszer lenne olyan intézetünk, mint Selmecbányán volt", de hozzátette, ezt megélni már úgysem fogja. 1923. nyarán megtörtént nyugdíjaztatása után úgy látszik, mintha nehéz betegségéből egészen kigyógyult volna, azonban 1925. szeptemberében hirtelen megbetegedett és három héttel a halála előtt, lakása előtti udvarán meg- indúlva mondotta nekem búcsúzóképen: „Itt a végem, én érzem!" Három hétre reá eltemettük kedves tanárunkat. Mióta nyugalomba vonult, mindig valami csendes, . nyájas vidékre vágyott, hol kifelejthetné magát a kor szomorú napjaiból, más kiima alá, melytől megrendült egészségének gyógyulást, magának pedig békés, nyugalmas éveket remélt. De az élet épen utolsó éveiben bizonyúlt mostohának hozzá, sorsa — napjaink sok magyarjának a sorsa volt. A cseh megszállás miatt kénytelen volt az Alma Materrel együtt elhagyni a kies fekvésű szép Selmecbányát, melyhez hosszú 45 év tudományos munkálkodásai, művei s boldog emlékei fűzték. Sopronban ütött új tanyát, de e várost megszokni nem tudta. Lehet, hogy azért, mert asztmájának nem kedvezett ez a levegő, lehet, hogy nem tudta elfelejteni soha Selmecet, de innen mindig elvágyott. Amit az élet nem tudott megadni neki, azt halálában elnyerte. Legyen békés, nyugodt pihenése!
