A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1925-1926 (S-160/1982)
A m. kir. bányámérnoki és erdőmérnöki főiskola 1926/27. tanévet megnyitó közgyűlése
43 hogy főiskolánk legfőbb célja legyen s a tanári testület számára mint elsőrangú lelkiismereti kérdés áll fenn ennek a fontos nemzeti célnak teljes odaadással való szolgálata. Értékes, új generáció neveléséhez azonban magábanvéve sem a jó főiskola, sem a tanári kar őszinte igyekezete nem elég. Ehhez megfelelő ifjúság is kell. Ezért, ifjú barátaim, ma hozzátok is van egy komoly szavam! Az ifjúi éveket az erő, a mozgás, a lelkesedés korszakának szokás tekinteni. És méltán. Az ifjú vér ereje és az ifjú szív tüze csodás dolgokat művelhet. Amit sok bölcs elme lehetetlennek tart, azt az ifjúi lelkesedés néha bámulatos könnyűséggel tudja megoldani. Magyarország ifjúsága megmutatta a harcmezőn, hogy a honalapító ősök erényei nem vesztek még ki belőle s nem az ő lelkesedésén múlott, hogy a küzdelemben végre is a kérlelhetetlen fizikai törvényeknek kellett érvényesülniük. A haza ma is hálás azoknak, akik olyan önfeláldozóan ontották vérüket a megmaradókért! És én tudom, hogy ti, akik legnagyobbrészt már nem jutottatok bele a világ legnagyobb vérfürdőjébe, ma is épen olyan önzetlenül áldoznátok fel ifjú életeteket a haza oltárán, mint azt elődeitek tették. Ma azonban, kedves ifjú barátaim, rátok más irányban van szüksége a hazának! És higyjétek meg nekem, hogy az a feladat, amely előttetek áll, nem kisebb annál, amely a harcmezőn jutott volna osztályrészetekül. Mert élni a hazáért nem könnyebb, mint meghalni! Amíg a fegyverropogás és az ágyúdörgés pokoli zenéje tartja feszültségben az ember idegzetét, amíg az ártó ellenség látása ingerli támadásra a létfenntartás ösztönétől hajtott tömegeket, amíg a vasfegyelem ellentmondást nem tűrő parancsszava uralkodik a lelkeken: addig az ember nem a maga ura, addig kényszer alatt áll. S ha a hazafias lelkesedés fellobogó lángja hoz is létre olyan diadalokat, amelyek úgy az egyesek, mint a nemzet életében feledhetetlenek, az az egy tagadhatatlan, hogy a háborúban a közvetlenül érzett és a minden gondolkodást lenyűgöző kényszernek is nagy szerepe van, s hogy e nélkül a kényszer nélkül a hősi cselekedetek száma is kisebb volna. A legnagyobb hős az, aki minden kényszerítő külső behatás nélkül, tisztán erkölcsi meggyőződésből, szívének sugallatára, lelkének buzdítására, a tiszta eszmények iránti lelkesedésből
