A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1925-1926 (S-160/1982)

A m. kir. bányámérnoki és erdőmérnöki főiskola 1926/27. tanévet megnyitó közgyűlése

41

nyíre tudott fejlődni, nemcsak őserejének van birtokában, hanem teljes mértékben áthatja az a szellem is, amely az újjáépítés sikerének legfőbb feltétele. Az a szellem, amely nemcsak mint az anyagi erők szövetségese tud érvényesülni, hanem amelynek lényege a jó ügy és a magasabb cél iránti őszinte lelkesedés és szeretet, s amely önmagától is tud becseset alkotni és újat teremteni,

S ha nem is keltünk ki hamvainkból úgy mint a Phönix- madár, azt mégis elmondhatjuk, hogy az első, legnagyobb nehézségen túl vagyunk s ma már több bizalommal tekinthetünk a jövő elé. Ha igen szerény keretek közt is, gondoskodás történt az állami költségvetésben a legtátongóbb hézagok betömésére s a legégetőbb hiányok egy részének pótlására. S hálával emlékezhetünk meg a magánbánya társulatok, az amerikai „nemzetközi nevelésvédő tanács“ és a természettudományi kongresszus, illetőleg a vallás- és közoktatásügyi minisztérium megértő támogatásáról is. Bár ezek az anyagi támogatások csak egész csekély töredékét képviselik annak a pénzbeli segélynek, amelyet hasonló céllal más hazai főiskolának bocsátottak rendelkezésére, elveszett felszerelésünk pótlása és tudományos tevékenységünk megindítása szempontjából mégis javulást jelentettek számunkra. Ha nehezen is, de végre talpraálltunk, s most már csak a kormány megértésén és jóakaró támogatásán múlik, hogy ezen a ponton meg ne álljunk, hanem a kellő ütemben haladhassunk tovább. Hogy mely bajaink volnának a legsürgősebben orvos- 1 an dók, azt hivatali elődöm fejtette ki és okolta meg.

Ma, amikor az ország legszebb részeit lefaragták, fokozott mértékben fordul figyelmünk a megmaradt részek felé. Azok, akik a Kárpátok erdőkoszorúzta bércei közül menekültek a mai csonka hazába, bizonyos csalódással állapíthatták meg, hogy ez a megmaradt föld, amelyet még ellenségeink is magyarnak minősítettek, nem az a tej jel-mézzel folyó Kánaán, amelyet a költői képzelet rajzolt a régi perifériák lakói elé. A mai idők komolysága rákényszerít arra, hogy a rideg valósággal megismerkedjünk s a tárgyilagosság szemüvegén keresztül vizsgálva a helyzetet, meglássuk azokat a hibákat, amelyek Nagymagyar- ország jólétének idejében észrevétlenül maradhattak.

Költőink például rajongó lélekkel énekelték meg a Nagy Magyar Alföld szépségét és gazdagságát. És igazuk volt! Az