A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1925-1926 (S-160/1982)
A m. kir. bányámérnoki és erdőmérnöki főiskola 1926/27. tanévet megnyitó közgyűlése
27 Teljesen változatlan a helyzet a státusrendelet okozta sérelmeinknél, melyekről az előző évi beszámolónkban szintén részletesen megemlékeztünk. Nagy elégtételül szolgálhat számunkra, hogy egymástól függetlenül, de egyidőben a műegyetem lelépő rektora múlt évi beszámolójában lényegében és tartalmában velünk teljesen egyező álláspontot fejtett ki, amikor ott kijelenti, hogy mily káros volt az, „amikor a bürokratizmus a szanálás végrehajtásánál egy kaptafára húzta az összes intézkedéseket és egy kalap alá vonta a teljesen ellentétes elbánást igénylő intézményeket“. A fakultások érvényben álló tanulmányrendje 31 tanszéket ölel fel, a szanálás előtt közvetlenül 28-al bírtunk és fokozatosan kellett volna a többi tanszékre — melyek valójában már régen működnek előadóik révén — az állásokat megszervezni és költségvetésben engedélyezni. Evvel szemben múlt évben a szanálás miatt két tanszéket elvesztettünk, úgy, hogy ma 26 tanári állás van rendszeresítve. Oly tanszékek, amelyek évtizedek óta rendes tanárral bírtak, ma be sem tölthetők. Evvel egyidejűleg előállott az a lehetetlen helyzet, hogy az adjunktus-előadók kénytelenek a tanár és adjunktus teendőit egy személyben végezni, mert a státusrendelet kizárja azt, hogy ezek a tanszékek rendes segédtanszemélyzetet kapjanak. Más oldalról immorális helyzetbe jutottak a tanárok avval, hogy ily kis státuson belül az előmenetel egyedül és kizárólagosan kihalás és nyugdíjazás révén lehetséges, mely állapotnak tarthatatlan voltáról felesleges bővebben nyilatkozni. A segéd- tanszemélyzet, de még az altiszti státus viszonyaiban is hasonlóan rossz helyzetbe jutottunk. Elég legyen itt ismételten arra hivatkozni, hogy teljesen ellentétben a felsőoktatás elemi feltételeivel, ma is van rajztermi gyakorlattal működő tanszék 60—80 hallgatóval asszistens nélkül; másrészt fennállanak laboratóriumok, ahol segéderő — sem asszistens, sem laboráns — nincsen. Az altiszti személyzet elégtelen voltának jellenzésére pedig az szolgáljon, hogy több tanszéknek jelenleg is közös altisztje van. A hitelellátás terén fennálló viszonylagos visszahelyezésünk az egyetemekkel és műegyetemmel szemben, és különösképen a beruházási hitelek teljes hiánya, továbbá a státusrendelet sérelmes intézkedéseinek kihatása már ma is figyelemre méltó je-