A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1925-1926 (S-160/1982)

A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola múltja és jelene

13

pítva; — az erdészeti szakot végzett hallgatók, ameny- nyiben ú. n. „erdőmémöki” minősítésre pályáztak, még egy további éven át intenzívebben hallgatták a szoros értelemben vett technikai tárgyakat. Az alaki képesítés az államvizsga sikeres letételével szerveztetett meg; — ellenben a szemeszterek végén olynemü vizsgák, melyek alapján abszolutóriumok vagy tanbizonyít- ványok lettek volna kiadhatók, nem tartattak. Viszont a tanárok szemeszterenként legalább kétszer kollokviumok útján kötelesek voltak hallgatóik előmeneteléről meggyőződést szerezni, de a kollokválásra csak az ösztöndíjas és azok a hallgatók szoríttattak, akik ösztöndíjat óhajtottak elnyerni.

Az akadémia igazgatása autonóm alapokon épült fel, amennyiben a selmeci föbányagróf eddigi igazgatói hatásköre megszűnt, s úgy az igazgatót, mint az aligazgatót és az egyes szakiskolák élén álló szakfőnököket a tanári kar a saját kebeléből választotta. Az igazgatót ebbeli minőségében ő Felsége erősítette meg.

Az új tanrendszer azonban mindjárt az első turnusban megbukott, mert a hallgatók a tanszabadsággal visszaélve, a lelkiismeretükre bízott kötelességteljesítésnek nagyon fogyatékos tanujelét adták; az első évfolyamban csak 36%, — a másodikban 51% — és a harmadikban 59% kollokvált,

A szomorú tapasztalatok 1876-ban ismét egy új tanulmányi rend kibocsátására vezettek, amelyeknek módosító intézkedései közül a következőket emeljük ki:

A szakiskolák eddigi beosztása megtartatott. Minden szemeszter végén — ülnökök jelenlétében — rendes, a tanév elején pedig pótló vizsgálatok folynak. Aki valamely tantárgyból a vizsgát letenni elmulasztja, vagy a pótvizsgálaton eredményt felmutatni nem képes, az illető tantárgyat a legközelebbi tanévben ismételve köteles hallgatni; ha pedig az ismételve hallgatott tantárgyból a szemeszter végén sem nyer vizsgaosztályzatot, az akadémiáról végleg elbocsátandó. Ezen kényszerrendszabályok folytán az ifjúság tanulmányeredményeiben lényeges javulás állott be.

1895-ben a tanrend módosulást szenvedett; nevezetesen az általános géptan s előkészítő tárgyainak hallgatása a bányászokra is kitérjesztetett; ezzel azonban a speciális bányagépészeti szakiskola elvesztette létjogosultságát és mint fölösleges, tényleg el is töröltetett. Ugyanebben az évben a gyakorlati

zése 1872- ben."

3.„Szemetz- terenként kötelező vizsgák előírása ét változtatások afakultátok számában 1876 Illetőleg 1895- ben.“