A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)
Dr Fodor László emlékezete: Dr. Mihalovits János, főiskolai rendes tanár
45 pedagógusok megtették a középiskolai országos tanártestület selmeci osztályának elnökévé; a selmeci katholikus gimnázium alumneuma benne tisztelte vezérét; s az ő és Dr. Böckh Hugónak lelkes szavára hallgatott a selmeci társadalom elitje akkor, amikor az ottani Athletikai Clubot (S. A. C.), mint a legdisz- tingváltabb körök testedző és egyúttal előkelő szórakozó egyesületét megalapította, amelynek mindvégig Dr. Fodor László ügyvezető, tehát az aktiv lelket képviselt alelnöke, a vele kapcsolatos „Piszlolylövészeti Egyesületinek pedig elnöke volt. Amily idegenkedéssel viseltetett az üres repraesentativ-allásokkal szemben, ép oly szívesen vállalt társadalmi munkát és nagy gondot igénylő közéleti tisztségeket. Dr. Fodor László földi vándorlásának napjai ime beteltek . . Élete pályáján gazdagon termett a siker és az elismerés ; de termett a keserű megpróbáltatások egész sora is . . . Két fiatal, nagy jövőre hivatott vejének s két unokájának korai halálát kellett elszenvednie . .. Csodálattal néztük lelki erejét, amellyel ezt a mérhetetlen fájdalmat legyőzni képes volt, mintahogy bámulatba ejiett az a férfias nyugalom és elszántság, amellyel O, akinek napjait állandóan gondatlan anyagi jólét sugározta be, öreg korában a menekülés borzalmai és a proletárdiktatúra alatt a nélkülözésekkel teli, megalázó helyzetét elviselni tudta. Nem tört le, sőt inkább igazolta a római mondást: „sub pondere ercsit palma“. E rendkívüli kitartás pszichológiai okát három kiváló erényében vélem felismerni: tisztelete a Gondviselés kifürkészhetetlen útjait; vigaszt keresett és talált, benseje egész tartalmával szeretett családjának a veszteségek dacára is népes körében; s balzsamos imák érezte kartársainak, akiket megbecsült és atyai jóindulattal halmozott el, gyöngéd és figyelmes ragaszkodását. Lengjen sirdombja felett és édesítse tulvilági álmait az a mély tisztelet, amellyel Neki a főiskola adózik, az az őszinte hála, amely volt tanítványainak, mondhatjuk, a ma működő egész magyar bánya- és erdőmérnöki karnak, szivében él és az a szerető kegyelet, amellyel hervadhatatlan emlékét az О kollégái, maguk is javarészt keze alól kikerült szakférfiak, ápolni soha meg nem szűnnek.
