A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)
Dr Fodor László emlékezete: Dr. Mihalovits János, főiskolai rendes tanár
43 csánalos szive azonban a megbánás első jelére minden botlást gyorsan és végkép felejtett. A múlt, de sokkalta inkább a szomorú jelen szűkös viszonyai között nagyjelentőségű volt az a legnemesebb humanitással, a keresztény karitasz felemelő és vigasztaló tanúságaival ékesített, önzetlen fáradozás, amelyet e tekintetben is Nagy Halottunk, mint a „Főiskolai Segélyzőegyesület“ és a „Menzasegélyek és internátus helyeket kiosztóbizotlság“ végtelenül lelki- ismeretes, páratlan és méltányos elnöke kifejtett. Részint az említett kedves társadalmi formák, részint az a melegség, amellyel az ifjúság jóléti intézményeit felkarolta és az a ritka bőkezű vendégszeretet, amellyel úri házát a főiskolai polgárság előtt állandóan nyitvatartotta: szinte hagyományos tiszteletet és ragaszkodást váltott ki az ifjú szivekből és biztosította számára az ideális tanár, az atyailag gondoskodó patrónus és a felejthetetlen házigazda soha nem múló emlékét a keze alól kikerült egész szakközönségben is. Mértékadó szerepet játszott az Alma Mater adminisztrációjában és ismételt reorganizációs munkálataiban. Intézetünk 1904-ig hároméves tanfolyamú „akadémia“ jellegével birt s élén „igazgató“ állott; ettől az időponttól kezdve „rektor“ által kormányzott négyéves tanfolyamú „főiskolává“ alakult át. Az első „rektor“ Dr. Fodor László volt, aki már az előkészítő szervezési munkálatokban is hozzáértő buzgalommal közreműködött, de különösen fontos tevékenységet fejtett ki 1904—1906-ig terjedő akliv rektori méltóságában, amikor szerencsés keze, az átmeneti idő minden nehézségei dacára, zökkenés nélkül segítette át intézetünket az uj vágányra, melyen 1922-ig haladt. Érdemeinek elismerésekép 1909-ben újból feléje fordult a főiskolai tanács bizalma s rektorrá választván, e méltóságot, most már másod ízben, 1910—1912-ig viselte. 1906 október 1-től 1908 október 1-ig, illetve 1912 október 1-től 1914 október 1-ig prorektor volt. E hosszú és eredményes adminisztrácionális tevékenysége körében szerzett tapasztalatai folytán, szava a főiskola tanácsülésein s a legújabb reorganizációs tárgyalásokon mindig a bölcs ember megnyilatkozásának súlyával hatott. Felejthetetlen kartársunk emlékét számos becses irodalmi termék örökíti meg, amelyek közül, a szaklapokban megjelent kisebb közleményektől eltekintve, különösen a következőket emeljük ki :
