A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)
Rektori beszámolóbeszéd: Tettamanti Jenő, e. i. rektor
37 államhatalom és a magyar társadalom segítségének fokozottabb bekapcsolódását kell kérnünk és reménylenünk szegénysorsú hallgatóságunk számára. * * * Tisztelt Főiskolai Közgyűlés! Beszámoló jelentésünk befejezéséhez érve úgy érezzük, mintha a múlt év történtekhez fűzött gondolatokkal, megjegyzésekkel talán komor képet adtunk volna, úgylátszik talán, mintha a mérnöki mentalitásban rejlő szárazabb és minden hangzatos közhelytől mentes nyílt és őszintehangú megnyilatkozással a tényeket, a fennálló valóságokat és fennálló hiányokat és sérelmeket rideg színekben festettük volna; de nem tudtunk más, talán tetszetősebb és enyhébb változatban mindenről megemlékezni, mert mindannyian a teljesen kifosztott Alma Mater szenvedéseit, nélkülözéseit önmagunkban érezzük és mint subjektiv élményeket szivünkkel, lelkűnkkel átéltük. A menekülésünk óta eltelt évek lassú megújhodásának és talpraállitásának gyógyító folyamatát igaz örömmel és hálával látjuk, de ugyanekkor a jövőbe vetett tekintettel céloznunk és szorgalmaznunk kell főiskolánk teljes kiépítését és egyenrangúsitását a mai kcr követelményeinek megfelelően. Befejező szavaimat főiskolánk ifjúságához intézem. Főiskolai Polgárok, kedves Barátaim! Attól a szeretettől és megértéstől vezérelve, mellyel főiskolánk érdemes ifjúsága iránt mindenkor viseltettem, arra kérlek benneteket mindenekelőtt, amit a mai kor is megkövetel tőletek, dolgozzatok acélos akarattal és össze-
